Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 4. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

zott haza, amikor a gyümölcsös mögé az imaterembe indultunk mindenféle régiség irányába: van ott az üvegszekrényben egy szalagnyi írás a nagyvázsonyi szkriptor tolla alól, s a híres Klapka György 1848-as tábornok és hadügyminiszter egykori levele, akiinek egyik tisztje, Petőfi Sándor írni eképpen merészkedett: „Hadügyminiszter úr! Szolnok, Május 8-án, 849. Ön 1) nem tartotta elegendőnek az én becsület szavamat bizonyos dolgokban; ön 2) föltette felőlem, hogy kineveztetés nélkül viselem a? őrnagyi ruhát, ön 3) csak orvosi igazolvány mellett akart szabadságra boosiátjtani, s ön 4) megtiltotta, hogy ne írjak; mindez röviden ennyi: 1) Petőfi nem becsületes ember, 2) Petőfi szemtelen s hiú világosaié, 3) Petőfi rossz hazafi, mert távozik a csatatérről s betegséget hazud, 4) ön Petőfinek korlátlan ura, mint voltak a Nemzetnek a Habsburgok, kik azt előleges cenzúra alá vetették. Uram! Ezek olyan dolgok, amelyekért békés időiben személyes elégtételre hívtam volna s tán lelőttem volna önt, mint a verebet, mert én meglehetősen lövök...” Aki még tíz évvel előbb Ostffyasszonyfán pipázó kölyök, itt a dömölki templom árnyékában a nagy re- volucionert juttatja eszembe Klapka írása láttád. Klapkáról pedig Edvd Illés Pál helybeli tiszteletes szói emlékiratában, éppen ő, aki olyan gyönyörű gyümölcsöst honosított ide, mint ez a kert, ahol megállók egy pillanatig — piros almák roskasztják a szeptemberi fiákat, több a gyümölcs, mint a lomb, s valami olyan eső utáni szépségben, miként Rákóczi Ferenc fisztópusztai Paradicsomában tapasztalhattam.

Mi érdekelhetné a Tekintetes Urat elsőre, ha nem a parókia? Mi lett a régiből, ahova olyan sűrűn elvágyódott, és a Cinca patak csicsergésére bízta szerelmes sóhajtásait. A csermely éppúgy kőhajításnyira, de miár nem ott kellene állnia a nagydobénak, miért az újat a templom mögé építették, talán azért, hogy a Pápa — szombathelyi országút forgalmától elhúzódva békésebb együvé- tartozásban lehessen az Isten a szolgájával, ne álljon közéjük a zaj. A templom körül kertecske, mint egy oázis az ipartelep és az országút között. Az agyagbánya tavát betemették már olyan régen, hogy fölötte a házak is adónak.

Megfigyeltem Pápán, az erős protestantizmus tüntetni kényszeríti maga mellé a katolikusokat. Ott a református kollégium ellen,ében a kéttornyú barokk templom minden elképzelhető kinccsel, aranykeretes festményekkel, istensugarú fresfcákfcal; itt ugyanúgy az evangélikus artákuláris hely ellenére pompázik az apátság és a Mária-templom. E nyilvánvaló ellentét együttesében mennyi verekedés, szellemi verseny? Ságon Kreisznerics katolikus plébános munkálkodik szótárán és közmonidásgyűjteményén. (Mielőtt a dömölki lutheránusokhoz mentem volna, meglátogattam az alsósági 'esperest. Közfbevetve hadd említsem Uraságodnak, mielőtt írásiam ösvényén tovább haladnék.

Az öreg pap negyven valahány éve működik ezen a helyen. Éppen ebédre készül, alacsony, sovány és gyönge beszédű; egész megjelenésében van valami osityás, áttetsző finomság, valami jétvirágforma, amint rövidesem megtörik és elolvad. Hangja távolibb, minit ahogy közelben szól, s mintha félálomban kö- högetne. Ebédje közben zavarom, pontosan akkor, amikor gazdaasszonya a harangozásból visszatért tálalni az első fogást. Várom az előszobában, s nézem, amint az asztalifőn egyedül eszik. — Maradt-e valami Kresznerics könyveiből? — Három darab — mondta, s gyerekkezével előadta a szekrényből a Vén példányokat. Az egyiket 1695-ben nyomtatták. Bőséges tájékoztatásba kezdett Kresznericsről, de níéha jeleztem, mit ismerek, úgy hogy azért a tapintat határai között maradjak. Végig tűid ez az ember állni egy misét? Az bizonyos, nem tölti be hangja az egész templomba jót, miiként az ősszel síikéi kollégája nekem

300