Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - Korompay János: A nemzetiségi egyenlőségről és egyenlőtlenségről - Beszélgetés Joó Rudolffal

Ezzel a kérdéssel a történelmi szakirodalom részletesen foglalkozik. Nemcsak azt a folyamatot tárja fel, hogy a rendi társadalomból a polgári társadalomba való át­menet Idején a régi kötelékek felbomlásával hogyan jöttek létre új emberi társulá­sok, a nemzetek; hanem azt ás, hogy a nemzeti önrendelkezés koreszméje mennyire más alapon hozta létre ezeket a közösségeket Nyugat-Európában, illetve Közép- és Kelet-Európábán. A rousseaui áMamnemzet fogalom és a vele szemben álló herderi nyelvi-kulturális nemzetfogalom más-más törbéneJmá-társadaÍrni realitás talaján szü­letett, gyakran eltérő politikai érdekek és célok fogalmazódtak meg bennük. Azok a nemzetiségek, amelyék Közép- és Kelet-Európa nagy, .többetnikumú birodalmaiban öntudatra ébredtek, nemcsak az uralkodó nemzetekkel, hanem az általuk képviselt államnemzeti koncepciókkal is szembefordultak. Érdekük kívánta, hogy rámutassa­nak az állaimpolgárság és a nemzetiség azonosításának tarthatatlanságára, mert ez önálló létüket kérdőjelezte meg, vagy legalábbis közösségük alávetett helyzetét le- gitiimdzálta. Tájainkon a nemzetiségi mozgalmak kibontakozása a nemzetté válás folyamatával elválaszthatatlanul összefüggött, lényegében annak szerves része‘volt. Bár a politikai és a nyelvi-etnikai határok Nyugat-Európában sem estek egybe, né­hány fontos kivételtől eltekintve itt a 19. században kelet-európai méretű és erejű nemzetiségi (kisebbségi) mozgalmakról nem beszélhetünk. Századunk második fe­lében azonban az etnikai újjászületés és az etnoregionalizmus .jelensége Európa nyu­gati felén is kikezdte az államnemzeti egység addig megingathatatlannak hitt esz­méjét. Az ENSZ Diszkriminációellenes és Kisebbségvédelmi Albizottsága első ülésén így határozta meg a kisebbséget: „Egy ország nem domináns csoportjai, ame­lyek, miközben a többséggel egyenjogúak kívánnak lenni, bizonyos mérték­ben differenciált elbánást igényelnek, hogy ily módon megőrizhessék jellem­zőiket, amely őket a lakosság többségétől megkülönbözteti.” Ez a megfogal­mazás mennyire politikai, mennyire utal az államon belül a többség és a ki­sebbség hatalommegoszlására? Az idézett megfogalmazás a kisebbségi igények, törekvések kétirányúságát emeli ki és ezért érdemel figyelmet. A nemzetiségiek mint egyének és mint közösségek is egyenjogúak kívánnak lenni. Az emancipált nemzetiség, mint csoport, feltételezi az emancipált állampolgárt, azt, hogy az utóbbi szabadon élhet a mindenkit .meg­illető állam polgári és emberi jogokkal, s nem éri őt hátrány kisebbségi kötődése miatt. Nyelve, kultúrája, vallása megtartásával lehet egyenrangú résztvevője a tár­sadalmi egésznek; a mindennapi életben való előrehaladásának nem ára a kénysze­rű közösségváltás. 'Másszóval: a társadalmi emancipáció nem követeli meg a nem­zeti, nyelvi, vallási asszimilációt. Gyakran találkozunk ma is, itthon és szomszédainknál is, olyan nézetekkel, amelyek a sajátos nemzetiségi jogokban egyfajta kivételezettséget, indokolatlan többletjuttatást látnak. Ez a szemlélet az iskolák, kiadványok számának és a la­kosság nemzetiségi megoszlásának összevetésével igyekszik a többség hátrányos hely­zetét bizonyítani, vagy egyszerűbben az „akinek a kenyerét eszik, annak a nyelvét beszéljék" felszólításban summázza nemzetiségpolitikai elveit. Az elsőre az a meg­jegyzésem, hogy, ha valós a statisztika és pontos a mérleg, a legtöbb országban, köztük hazánkban is, inkább a nemzetiségekkel szembeni adósságokra kell, hogy figyelmeztessen, mintsem a társadalom fennmaradó részét veszélyeztető túlzásokra. Ami pedig a kenyérrtenmedés és fogyasztás, valamint a nyelvi jogok összefüggését illeti: az így érvelők valószínűleg nem gondolnak arra (sem), hogy a nemzetiség­lakta területek — főként a mi térségünkben — döntően mezőgazdaságiak, és az elv következetes alkalmazása esetleg meglepő eredményekkel járna a többségre nézve. Persze a lényeg nem ez. A nemzetiségiek a társadalom több tagjával együtt részt- vesznek a nemzeti jövedelem termelésében, tehát joguk van arra, hogy a kulturá­Történelmileg hogyan alakult ki a nemzet és a nemzetiség fogalma? 260

Next

/
Thumbnails
Contents