Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Varga Csaba - Varga Gyula: Improvizáció a háború forgatagában, avagy az emberség lehetőségei (emlékirat)
semmit nem tervez ellenünk, de a dobrovoljácokért nem álltak teljesen jót. Megjegyzem, a szert) pópa egy három éve végzett teológus, igen fiatal ember volt, nős, két kisgyermekkel. Amikor aztán a környéken elterjedt a kényszerleszállásunk híre, a temerdni svábság három igen jó kiállású szekéren küldöttséget menesztett hozzánk, hatalmas horogkeresztes lobogókat lobogtatva kocsijukon, és védelmünket kérték, minthogy az ottani szerbek nagyon fenyegetően viselkednek. Ezekkel egy- időben egy csurog! küldöttség is megjelent, ugyanezen kérelemmel, itt azonban a szer- bek a magyarok kiirtásával fenyegetőztek. Ez is egy 13 000 lakójú község volt, csakhogy ott 10 000 volt a szerbek száma, és csak 3000 a magyaroké. Hát mi a svábokat elküldtük azzal, hogy védje meg őket Hitler, mi a magyarokat vesszük pártfogásba. összeültünk kupaiktanócsra a község vezetőivel, Hais Táborral az élen, és elhatároztuk, hogy az éjszaka leple alatt három székéren húsz nemzetőrrel (fegyverzet és lőszer rengeteg vOlt az eldobált szerb hadifelszerelésből) a Ferenc-csatorna partján (újhold volt és teljes sötétség) csendben átmegyünk Csurogra ,és a Ferenc-csatorna hadján átkelve azon az utcán nyomulunk be a községbe, amelyen a legközelebb érhetjük el a szerb csendőrtségi laktanyát. A legnagyobb csendben, hajnali négy órakor indultunk előre a két járdán, és emlékezetem szerint mintegy a tizenötödik ház volt a laktanya. Legnagyobb meglepetésünkre a kaput nyitva találtuk, őrség sehol. Benyitottunk az épületbe, a fegyvertáblán ott sorakozott tizenöt kézifegyver, és egy őr felöltözve a fegyvertábla mellett bóbiskolt. Mi a. száját befogtuk, majd benyomultunk a hálóterembe, ahol tizennégy csendőr a békés álmát aludta. Nagy csodálatunkra ébresztésükkor renkávül higgadtan viselkedtek, semmi ellenállást nem tanúsítottak. Egyikük tudott egy kicsit magyarul, és elmagyarázta, hogy ők a közrend fenntartására voltak kirendelve, és azt a parancsot kapták, hogy az utolsó percig azt biztosítsák: se el ne meneküljenek, se ellenállást ne tanúsítsanak. Leifegyvereztük őket, majd két őrszem visszahagyásával rögtön a községházát kerestük föl, behívattuk a szerb jegyzőt és a szerb bárót, és őrizetbe vettük őket. Megmagyaráztuk nekik a helyzetet, és kijelentettük, hogy minden rendzavarásért őket tesszük felelőssé. Innen Hais Tiborral átmentünk az igen-igen tekintélyes szerb templomba, ahol a szerb tiszteletes, egy idős ember, valami hajnali szertartást végzett, néhány öregasszony jelenlétében. Mi tisztelettudóan megálltunk az ikonosztáz előtt, és húsz percnyi várakozás után, a szertartás befejeztével a pópa kijött elénk, és megkérdezte, hogy most mi a teendője. Mii elmondtuk, hogy semmi mást nem óhajtunk, mint az igen magas templomtoronyra kitűzni a magyar zászlót. Erre utasította a sekrestyést, hogy az Hais Tibort kísérje fel a harangok magasságáig, és legyen segítségére a lobogó kitűzésében. A zászlót md vittük magunkkal. Ügy fél hat tájban már az egész község talpon volt, de a szerbek részéről annak ellenére, hogy látták kevesen vagyunk, semmi ellenállás nem volt; a katolikus plébános pedig nagyszombat reggelre a kicsinyke katolikus templom előtt misét celebrált, ahol impozáns tömeg gyűlt össze, az egész templom előtti teret betöltve. Onnan a községházára vonultunk, és megalakítottuk az új, magyar községi tanácsot, községi elöljárót választottunk, akinek a kezébe átadtuk a hatalmat, és dolgunk végeztével visszatértünk Bácsföldvórra. Bennünket most már Pintér József paprikamalomtulajdonos vendégszeretően vett gondjaiba. Hatalmasat aludtunk, majd Hais Tibor egy magyar villanyszerelőnek a motorkerékpárján átment Óbecsére, ahol már magyar katonái parancsnokság volt. Ott lejelentkezett, és segítségüket kérte. Azok azonnal telexeztek a mi légügyi hatóságainknak, hogy mi van velünk, és azok intézkedését kérték. Hais Tibor vissza sem jött, hanem Szegeden keresztül megkereste a századunkat. A motorkerékpárossal, egy villanyszerelő mesterrel üzent vissza nékem, hogy a parancsnokságot vegyem át, intézzem a dolgokat a legjohb tudásom szerint, ő igyekszik valami magyar erőt átküldeni, hogy a segítségemre legyenek. Hát ez ugyan nem jött meg, így tíz napig teljesen egyedül maradtam a közigazgatás minden gondjával együtt. Rengeteg gond szakadt rám, mert a malomban közel száz vagon búza volt felhalmozva, annak forgatásától kezdve a szanaszéjjel 223
