Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 3. szám - Pósfai János: Magyarok a nagyvilágban - Interjú Gosztonyi Jánossal, a Magyarok Világszövetsége főtitkárával

kint született már, de magyar szülőktől. Legnagyobb számban az Észak- íerikai Egyesült Államokban élnek. Ebből a szempontból némi izgalmat )z most az USA legutolsó, 1980-as népszámlálása. Ennek eredményéről :ai szakkörökben ma is zajlik még a vita. Az 1980-as népszámlálás Aanis meglepő adatokkal szolgált; 1 776 902 ember vallotta magát magyar szármádnak. Az a kérdés, amire az adott válaszok alapján ez az eredmény összejött, r hangzott, hogy mi a származása? Zárójelben példákat soroltak: angol, német, . s köztük a magyar is szerepelt. Ez a módszer eltért az USA-foan korábban almazott népszámlálástól. Akkor ugyanis csak a megkérdezett személy, illetőleg [leinek születési helyére és országára kérdeztek rá. Most függetlenül attól, hogy született és hányadik generáció tagja, minden amerikai állampolgár — ha akar- — azonosíthatta magát egy vagy több etnikai csoporttal.

Ami most minket illet, az egymillió 776 902-ből 727 227 USA állampolgár kizá- ag magyar származásúnak vallotta magát, egymillió ötvenezer pedig a magyar llett más nemzetiségi ágat is megjelölt. Kanadában ugyanilyen módon 132 ezren ilották magukat magyarnak, illetve magyar származásúnak. Latin-Amerikában »léseink szerint 150 ezer magyar élhet. 150 ezerre lehet becsülni az Izraelbe ványait magyar zsidók számát is. A világ többi országában már lényegesen keiveseb- l vannak. Említést érdemel talán még Ausztrália, ott 60 ezerre becsüljük a maitok számát. Az NSZK-ban 50, Ausztriában 40 ezren élhetnek, a burgenlandi másságot nem számítva.

Közülük vajon mennyien tudnak, mennyien beszélnek magyarul?

előbbi kérdéssel kapcsolatban azt mondtam, nem tudjuk pontosan, mennyi ma- ir él odakint. Azt sem tudjuk, mennyien beszélnek magyarul. Tendenciákat figyelünk meg. Az első generációsok, tehát akik itt születtek, még ha gyerekkorukban ültek is el innét — elég sókan vannak ilyenek is —, a nyelvet természetesen ■rosszul megőrzik. A második generáció nagyobb részt nem tanul meg magyarul, g abban az esetben sem, ha mindkét szülő magyar. Itt kivételt jelent, ha a nagy- lők közül valaki az unokákkal van. A magyarázat eléggé kézenfekvő. A szülők vannak foglalva a maguk napi munkájával, a minél gyorsabb integrálódásra tö- szenek. Nagyon soknak nincs rá ideje, hogy a gyerekekkel magyarul is foglal- zék. Ezért aztán nagyon sok az úgynevezett „fülmagyar”, azokat nevezik így, k sokat megértenek, de [beszélni már nem tudnak magyarul.

Érdekes a harmadik-negyedik generáció. Ennek nyelvtudása szinte minimális, í kevesen értenek valamit magyarul. Van viszont egy érdekes étnikai-reneszánsz főleg az USA-ban. Tény, hogy ott a magyar származású harmad-negyedgenerá- ;ok körében is észlelhető a növekvő érdeklődés Magyarország iránt. Ezt az álmosnak mondható tendenciát természetesen sok minden motiválja. Mindenek- t, hogy mi a család, mi a szülők akarata. Fontos tényező, hogy milyen az egy- ak befolyása. A nyelv megőrzésének fő bázisai korábban és részben még ma is ülönböző egyházak. A templomok mellett szerveződnek a szombati vagy vasár- i iskolák, a magyar dalárdák, a klubok. Ezek rendezik a különféle összejövete- :t, bálokat.

Az ifjúságot tekintve a cserkészetnek van a legnagyobb hatása. A magyar nyelv 'őrzése, népi, nemzeti kultúránk ápolása szempontjából sokhelyütt ma is érté- munkát végeznek a cserkészcsapatok. Természetesen sok függ attól is, hogy mi- í a befogadó ország viszonya a bevándoroltakhoz. A legtöbb ország nem fordít ik figyelmet, a gyors beolvasztást tartja kívánatosnak. Újabban itt is bizonyos ozások mutatkoznak. Legszembetűnőbb ez a folyamat Svédországiban. Svédor- ; nemzetiségi politikája a maga nemében egyedülálló. A svéd törvények szerint anis, ha egy szülő kéri, hogy gyermekét anyanyelvén tanítsák, akkor abban az Iában tanítani kell a bevándorolt nyelvét. 1600 magyar gyerek tanul így svéd Iáiban tanórai keretben magyart is. Az ilyen és ehhez hasonló tényezők a hely- t — ahogy mondtam — motiválják, de nem változtatják meg az általános ten- aiát. Az általános 'tendencia lényege pedig az, hogy — sajnos — gyorsul az asz- íiláoió és mind kevesebben beszélnek magyarul.

203