Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 3. szám - Pósfai János: Magyarok a nagyvilágban - Interjú Gosztonyi Jánossal, a Magyarok Világszövetsége főtitkárával
dalok szólnak erről, regények témája lett, és legnagyobb költőink ás megénekelték. 1880—1913 között az akkori Magyarország területérő1! 2 039 223 ember hajózott be Amerika felé. Ebben a többször útrakelők száma is benne van. A közhiedelemmel ellentétben viszont csak 30 százalékuk volt magyar nemzetiségű. Érdekes azt is szemügyre venni, hogy kik voltak ezek a kivándorlók. Elég pontos statisztika áll ebből a szempontból is rendelkezésünkre. Eszerint a hajóra szálltak 50 százaléka volt mezőgazdasági cseléd és napszámos, 11,3 százalékuk ipari segédmunkás és ipari napszámos, 9,5 százalékuk egyéb napszámos, 5,2 százalékuk volt cselédleány és mindössze fél százalékuk értelmiségi. Nemük szerint: 72 százalékuk férfi, 28 százalékuk nő. Az adatok is nyilvánvalóvá teszik, hogy honfitársaink, akik a nagy kivándorlás idején mentek ki Amerikába, többségükben — a szó mai értelmében — nem kivándorlók, hanem vándormunkások voltak. Azért mentek Amerikába, hogy pénzt keressenek, hazajőve földet vegyenek, nem állt szándékukban, hogy véglegesen Amerikában telepedjenek le. Vendégmunkásokból kivándorlókká az első világháború teremtette köaiilmények tették azokat, akik az első nagy hullámban mentek el. Szerepet játszottak ebben természetesen az első háborút lezáró békeszerződések következményei is. A második nagy emigrálási és kivándorlási hullám a két Világháború között zajlott. Az első rajok, az első ezrek a fehérterror elől menekültek politikai emigrációba. Ezt a politikai emigrációt a gazdasági indítékú kivándorlás követte, amelynek fő iránya Nyugat-iEurópa, Franciaország, Belgium volt, ahol tervszerűen is próbáltak magyar munkásokat elhelyezni. Amerikában, Kanadában, illetőleg Dél-Ame- rikában, Argentínában és Brazíliáiban telepedtek le sokan. A 30-as évek végén a fasizmus általános európai előretörése idején újabb politikai emigráció indult útnak. Az utolsó szakasz a háború végére esik. A kihurcolt leventék, a szovjet hadsereg elől kihátrált katonák, tisztek, menekült tisztviselők, a régi rend uralkodó osztályainak tagjai, a volt fasiszta pártok vezetői és tagjai mindazok, akiket abban az időben gyűjtőnéven „nyugatosnak” neveztünk, tartoznak ide. Zömük hazatért később, a háború befejezése után, de elég sokan kintmaradtak. Nem tudjuk pontosan mennyien mentek el a második világháború között, illetve a második világháború végén. Az oxfordi egyetem demográfiai kutató intézetének adatai szerint a jelzett időszakban mintegy 550 000 magyar anyanyelvű hagtya el szülőföldjét. A harmadik hullám, a felszabadulástól napjainkig tart. (Legtöbben 1956-ban mentek el; mintegy kétszázezren. Közülük 50 ezren később hazajöttek. A nyugati hatóságok valamennyit politikai emigránsként, politikai menekültként kezelték. Ismert azonban, hogy köztük sok köztörvényes bűnöző ás volt, olyan is, aki aztán a befogadó hatóságok orra alá tört nem kevés borsot. Egyébként az akkor távozottak között volt 50 ezer 18 éven aluli fiatal és 10 ezer szülő nélküli gyerek. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy az eltávozás 1956 óta is tart. Szórványos ez a jelenség, de létezik. Gazdasági okok, kalandvágy, egzisztenciális, családi problémák, a szakmai érvényesülés jobb lehetősége készteti távozásra azokat, akik mostanában mennek el. A politikai motiváció szinte minimális, elhanyagolható. Növekszik a legális engedéllyel távozók, illetve az ideiglenesen külföldön dolgozók száma is. Változatlanul tart ugyanakkor a hazatelepülés is. Főleg az idősebbek jönnek haza elég nagy számiban. Bonyolult és nehéz história tehát a kivándorolt, emigrált magyarság története. Rengeteg egyéni sors, jó és balsort egyaránt, szinte lehetetlen a számbavétele ennek. Mégis mennyi lehet a kivándorolt, emigrált magyarok száma? Nem tudjuk pontosan. Csak becslésekre vagyunk utalva. A legtöbb ország a befogadott külföldit nem tartja nemzetiségként számon. Más esetben egyszerűen olyan nemzetiségűnek minősítik, amilyen országból az illető jött. Sokszor keveredik a magyar, illetve a magyar származású fogalma is. Mégis az körülbelül valószínűsíthető, hogy ma, mintegy másfél millió első, illetve másodgenerácáós magyar élhet a világban. Azaz olyan, aki a Kárpát-medence magyar nyelvterületén született, illetve 202
