Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - BOZSOKI TANÁCSKOZÁS, 1983 - Bőgel József: Az 1983. évi nyári színházi évadról
szikrázott Seregi László rendezői tehetsége egy értéktelen bohózat szín reállít ásánál. Ez Utóbbi produkciónál káprázatos színész-parádénak lehettünk tanúd. Megcsillantak az újfajta tehetség és alakítás fényei a szegedi Tragédia fiataljainak alakításában, emlékezetesen helyt állt, markáns alakítást nyújtott Gyulán öze Lajos, Bács Ferenc, Igó Éva, Máthé Erzsi, Miklóssy Judit, Fülöp Zsigmond, Egerben több kaposvári és vígszínházi színész, tiszta értelmezéssel tűnt ki Pécsett a rendező Bagos- sy László és Helyei László Don Quijote-ként. Ennél alig mondhatunk, említhetünk többet, legfeljebb azt, hogy szovjet és román koreográfusok, rendezők, tervezők, táncművészek is mély nyomokat hagytak hazai művészeink és közönségünk tudatában mesterségbeli tudásról, igényességből, újszerű stílustorekvésékből, értelmezési lehetőségekből. ■Az évadat két produkció „mentette meg”, emelte mégis az igen emlékezetesek sorába. Mind a kettő struktúrán, szokott kereteken és lehetőségeken kívüli, s ráadásul mindkettő jelentősen megváltoztatta azt a jobbára negatív képet, amit az évad során a budapesti szabadtéri-nyári színházi kultúráról kialakíthattunk. A Markó Iván által életre keltett, animált, koreografáit grandiózus vállalkozás, az Izzó planéták a Sportcsarnokban a szó legszorosabb és legjobb értelmében a XX. század utolsó harmadának, a tömegekhez szóló művészeti tevékenységnek példamutató táncművészeti alkotása volt. Mondanivalójában egyetemes, képiségében monumentális, tánoművészeti nyelvében pedig összefoglaló, apparátusát illetően a legjobb és legnagyobb erőket felvonultató produkció benyomását keltette, s kitűnően használta fel egy új színpadi lehetőség, szcenikai megvalósítás ösztönzőit. Ugyanez mondható el lényegében az István, a király előadásáról. Nem a filmről mondunk itt véleményt, hanem az elkészítését megelőző városligeti szabadtéri előadásról. Űj magyar rockopera született, a magyar pop, rock és country legjobb elemeit, eredményeit, a magyar népzene és a középkori zene nagy értékeit ötvözve; a szövegkönyv ízig-vérig magyar és közép-kelet-európai gondolatvilágú, legnagyobb történelmi és mai gond- jalinlkat, tetteinket, eredményeinket tükrözi, a legjobb színészi, rodk-énekesi és táncos erőket, egy .monumentális művészi apparátust felvonultató jellege, kiemelkedően nagy értékű koreográfiiai-tánaművészeti teljesítménye egész „megelevenítő”-színházi művészetünk felejthetetlen csúcspontja. Mindkét előadás (s mi még ide vennénk a szegedi Hegyen-völgyön lakodalom címűt is) igazi tömegekhez szóló, monumentális szabadtéri művészet, legfontosabb és legjobb művészeti törekvéseinket szintetizálják, káprázatos eszmei és formai gazdagsággal, fontossággal. Üj feladatokra, utakra, lehetőségekre és kötelességekre figyelmeztetnek, korszakot nyitók és alkotók egyszerre. Legnagyobb és legértékesebb közönsógrétegeink megmozgatod is. A vegyes, végső tekintetben még az aszályos jelenségek ellenére is biztató jeleket adó művészi munka szervezési és propagandabázisa csak itt-ott és alig javuló. A készültség nem kielégítő, s bár a központi szervezési és propagandatevékenység még javult is (Központi Jegyiroda, Pesti Műsor tájékoztatói, füzetei, közlései, a Fővárosi Szabadtéri Színpadok Igazgatóságának szervezési és propaganda-tevékenysége, kiadványai), a gyakran fényűző vidéki kiadványok (Sízeged, Gyula) több tekintetben felületesek, pontatlanok és túlságosain is kommersz jellegűek voltak, a többi pedig csak megfelelőnek mondható. A fővárosi évad közönségszervezés szempontjából megfelelt a biztonsági műsorpotitilkániák, Pécsett sikeresebb évadot zártak, Egerben kiemelkedő közömségsikerűt, Gyulán és Egervárott váltakozót, Szegeden az említett biztonsági, de értékeket, hagyományokat felmutató műsorpolitiika következtében is kielégítőt, a korábbi évekénél jobbat; általában elmondható, hogy a szabadtéri programok szervezése még nem áll feladata magaslatán, ha valami jól megy, (s ez természetes) a mű, az alkotás értékéből, hatásosságából következik, nincs igazán törekvés a rétegszervezésre, a koncepciózus „megdolgozásra”, s így aztán az igazán nagy értékek olykor kellő visszhang nélkül maradnak. A teljesség igénye nélkül megjegyzendő itt, hogy az elmúlt években s most is mintha csökkent volna a színikritika érdeklődése — vagy mondjuk úgy, a rovatok stb. vezetőinek érdeklődése is a nyári programok iránt. Sokain és újabban ekkor veszik kd szabadságukat, 177
