Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - BOZSOKI TANÁCSKOZÁS, 1983 - Bőgel József: Az 1983. évi nyári színházi évadról

vagy (vélt) külföldi nagy élményeket hajkurásznak, s a nyári események kritikai megmérése vagy hiányos, vagy a „mezei hadaikra” szorul.

Kétségtelen, hogy a közelmúltban több szabadtéri színpadunk technikai-műszaki felszereltsége, szociális feltételrendszere javult. A fővárosban mégis nehezen várjuk már a Margit szigeti szabadtéri színpad üzembe helyezését, mert a monumentális zenésszínházi és prózai produkálóknak nincs igazi otthonuk. Némely vidéki szabadtéri színpad műszaki stb. „konszolidáltsága” (Pécs, Szeged) csak ideig-óráig kielégítő, különböző modernizálási feladatok (Szegeden egyszer a nézőtér és a hangosítás) elvégzése boldogabb időben mindenképpen kötelesség. Több szabadtéri színpadunk viszonylagosan kielégítő működését a patronáló színházak teszik lehetővé (Egervár, Szentendre, Agria Játékszín, Gyula), de ezeknél is bőven van fejleszteni való, kiváltképpen a Gyulai Várszínház esetében. Általában elmondható, hogy a szabadtéri színpadok fejlesztésére országos és helyi erőikből a jelenleginek a többszörösét kellene fordítani, a fontossági sorrendet szigorúan betartva, elkerülve egyes megyék, városok fölösleges buzgalmát, ügyeskedéseit, de ugyanakkor mások ügyetlenségét, régióban, országban való gondolkodások hiányát is. Jobban kell ügyelni arra, hogy az országos szerveik — egymással ás egyeztetve — mit, mikor, mire adnak. A támogatások elvi alapjait, hierarchiáját újra kell gondolni.

178