Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - BOZSOKI TANÁCSKOZÁS, 1983 - Ruszt József: Jegyzetek a Tragédia bemutatójához
így tehát ez újra passió, Ádám passiója, az én passióm, amit magam celebrálok magamnak, mert a magam «történelmi tudata hiába veti fel a kérdőjeleket újra meg újra, én újrakezdem, mert azért Fiú Ádám, mert kérdést nem kérdés, hanem cselekvés követ... S ha Luciferségem igazán tudni akar valamit, az semmi más, mint a történeiambóli új-meg-új-Ádám folytonos újrakezdésének titka... Nem értelme — Titka! Az élet a szellemet tartja szépnek, a szellem az életet, ahogyan ezt Thomas Mann egy levelében mondja. Ez kapcsolatunk .lényege és vonzás-taszításuknak természetrajza. Lucifernek kell ’ez a .történet, nem Ádámnak. Mint .ahogyan az élet megelégszik az élettel, a szellem nincs meg élet nélkül, szellem mivoltjának éppen ez a .paradoxonja. Az élet is csak akkor kívánja már a szellemet, amikor megismerte. Egyébként ennek példázata a 2. színben a Tudás fája. Ez Lucifer és Ádám kapcsolata, mint ahogyan ez másolódik át Ádám és Éva kapcsolatára, ahol Ádám mindig a szellem pózában az „eszme” szerint közelít, és Éva mindvégig az „élet”, ő marad, olyan, amilyen, annyira, amennyire. Ádám végig morális — ez monoton- ságánaík .magyarázata és tragédiájának alapvető oka. A lehetséges előadás tehát újjent csak annyi: a lucijer—madách rítusát kell megteremteni, minden más érvényesség — és hitel — kérdést ennek kell alárendelni. Ha tovább erőltetem magam ezen a logikán, azt kell mondjam, hogy a történetnek egyetlen szereplője van, aki mozgat: Lucifer... Az általa mozgatott történet kétfelé billenhet, saját igaza felé és a lehetséges másik irányba. Ez a bizonyos másik számunkra mindig a legszörnyűbb, akik azt hisszük, hogy mozgatjuk a világot és mozgatjuk életünket. Tudjuk, hogy ez a másik van, hogy ez lehetséges, de mert oktalannak, ezért lehetetlennek tartjuk. Ádám a modell — ily értelemben Lucifer számára mindig az Űr irányába mozdul, ha a másik logika érvényes. De ez a másik mindig ismétlődik, minden szituációban szinte ugyanaz történik, de az izgalom .nem csökken, az ismétlések fejük fel az élet teljes szövevényességét a bölcselő számára... Lucifer éppen ezt akarja elfogadtatni modellíro- rozott énjével Ádámmal, aki ragaszkodik az egyetlen élet, „egyetlen-teljesség” logikájához. ALAPKÉPLET, ALAPÖSSZEFÜGGÉSEK ... Lucifer tehát, a titkos materialista egy bizonyítási eljárást folytat modellírozott önmagával, Ádámmal, aki a történet során nagyon pontosan viselkedik kísérleti alanyként az idealista szerepben. Számomra ez az alapképlet: Lucijer nem mondja soha azt, hogy Űristen nincsen, csak azt, hogy tökéletlen a teremtés. Ha azt mondaná, hogy nincs Űristen, kikerülne abból a képletből, amelyben a kezdeti bonyolultság ellenére mindig minden csak egy viszonylat, az élet viszont mégiscsak egy nagy egyenlet, s nem csupán annak utolsó sora az X = akármennyivel. Az élet maga e képlet felírása és a képlet megoldása a viszonyok egyszerűsítése az utolsó sorig, az eredményig az ismeretlen egyenlő ennyivel és ennyivel. A történet tehát kamaradráma: Lucifer játéka Ádám Évával és a fiktív Úristennel. A nagy «tét, amit Lucifer sem tud: a jövő... A vég... Az ember vége és az emberiség vége. így kerülnek be — a szinte családi történetbe: az utódok; az első emberpár utódai, tehát maga a történelem, mint nagy meditádós területe a magányosan kételkedő szellemnek. TÉMA, ALAPFORMA, CSELEKMÉNY, TÁRGY Vissza az alapszituáeióhoz! Már céloztam a hamleti kérdésre: lét, vagy nemlét!? Hogy fest ez, mese és figurák összefüggésében? A konfliktus alaphelyzete: az Űr és Lucifer vitája. A helyzet: a teremtés jolyamatában a tagadás pillanata. A cselekmény: Egy jogadás története. A tárgy: a létezés. Téma: az ember. Alapforma: példázat. És itt 171
