Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - Száraz György: A tábornok XXXIII. (életrajzi esszé)

csak addig mehet el, ameddig Bethlen engedi. Diktatúrát nem kap a kezébe, fel kell őrlődnie... Az újságíró kérdésére, hogy aztán megint Bethlen követ­kezik-e, ez a válasz: „Nem. Egy év múlva KIebelsberg-kortmány következik.” Klebe lsbergnek nem adatott meg, hogy csalódjék reményeiben: pár nap­pal a beszélgetés után, október lil-én meghal. Gömbös épp e napon tartja bemutatkozó beszédét a Parlamentben. Hang­súlyozza, hogy céljának tekinti „a munka és tőke közötti viszony kiegyensú­lyozását, a társadalmi osztályok közötti mesterséges válaszfalak lerombolását”; óvatosan jelzi, hogy „a tőke részéről bizonyos elhatározásokra van szükség”, majd „lélekharangot kondit” a szociáldemokrácia fölött, hisz féltett szándéka „a munkásság beillesztése a nemzeti társadalomba”. Tiltakozik a „diktatórikus hajlamok” vádja ellen: „Olyan hatalom nekem sohasem kellett, amely nem a lelkeken nyugszik.” Bethlen szokott helyén, az első sorban hallgatja, hogyan ítéli el egykori minisztere az előző rendszert, amely „nem vette észre az élet fejlődését”; arca akkor is rezzenéstelen, amikor elhangzik az utolsó kinyilatkoztatás: „Ambí­cióm, hogy a nemzet vezére legyek.” Nemsokára, a hónap végén ünnepli majd a hivatalos Olaszország a fasiz­mus 10 éves jubileumát. Erre az alkalomra kerül kiadásra Bállá Ignác könyve: A Duce és a dolgozó Itália. Lelkes előszót nem kisebb személyiség írt hozzá, mint az „élet fejlődése” iránt mindig fogékony idős „íróifejedelem”, Herczeg Ferenc. Így ír Mussoliniról: „A földgömböt lakó másfélmilliárd ember közül ma bizonyára ő a legér­dekesebb egyéniség. Amióta elmerült a láthatáron egy másik nagy olasz Self­mademan, Bonaparte gránitprofilja, azóta ő az, aki mint az akaraterő elképesz­tő szikiahegye emelkedett legmagasabbra a tömegek feje fölött.” De igazából a dicshimnusznak egy másik részlete érdekes: megtudhatjuk belőle, hogyan is kell értelmezni a „leikeiken nyugvó hatalmat”. íme: „Csodálatos fizikai és erkölcsi bátorsággal kiragadta az olasz hajó kor- mányrúdját egy fáradt bürokrácia kezéből és birtokába vette az ifjú Itália ne­vében. Megtalálta a módját annak, hogy az állam a polgárok magánügye le­gyen ... Hogy 'elérje célját, a királyi trón mellett kivételes és 'hallatlan hatal­mi pozíciót épített ki magának, de erről az acélvárról mindenki tudja, hogy az nem egy ember, hanem egy nagy nép érdekeit védelmezi.” Csak a miniszterelnöki kinevezés után derül ki, hogy a „pojáca” Gömbös milyen alaposan felkészült a hatalomra: ő és szűk vezérkara pontosan kidol­gozott terv szerint cselekszik, hihetetlen gyorsasággal látnak hozzá a közvéle­mény „megdolgozásához”. Felfüggesztik a gyülekezési tilalmát, leszállítják a szénárakat. Gömbös fel­hívásban inti belátásra a munkaadókat, pénzügyminisztere az ínségesek hat­hatós megsegítéséről nyilatkozik. Megjelenik az új gazdavédelmi rendelet, amely egy évvel hosszabbítja meg a fizetési könnyítéseket. De mindennek koronája az október 26-án meghirdetett, 95 pontból álló Nemzeti Miunkaterv: földreform, adóreform, titkos választójog, újjászervezett közigazgatás és népérdekű kultúrpolitika; olcsó hitelek, agrárpiacok, a mező- gazdasági adósságok rendezése, munkaalkalmak teremtése... Minden van ebben, mint a Mikulás zsákjában; s valóban kecsegtető Károlyi Gyula kormá­nyának tétova programtalansága után. Gömbös csatlósa, az újságíró Rajniss Ferenc egy vitaülésen kijelenti, hogy 140

Next

/
Thumbnails
Contents