Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - Száraz György: A tábornok XXXIII. (életrajzi esszé)
SZÁRAZ GYÖRGY A tábornok XXXIII. Keresztes-Fisdher belügyminiszter már 1932 júliusában kijelenti, hogy a szociális nyomorúságot „közigazgatási eszközökkel, rendőrséggel” kiküszöbölni nem lehet. Ennek ellenére július 2(8. — Sallai és Fürst statáriális tárgyalása, kivégzése — után még heteken át fegyveres készültség védi a rendszert. A búza mázsája 1929 elején a gabonatőzsdén még 25 pengő körül volt, 1932 végére már 10 pengő körül mozog; a teljes külkereskedelmi forgalom lassan az 1929. évinek egylharmadára zsugorodik. Közben paraszti kisbirtokok tízezrei kerültek árverésre, a belső áruforgalom folyvást csökken, milliók éheznek, az állam fizetésképtelen. Károlyi Gyula, a miniszterelnök tehetetlen. Nem tud megbirkózni a csődtömeggel, amit örökölt, s elege van a saját pártjából is, amely már régen nem támogatja. Az idősebbek Bethlent kívánják visszahozni, a kormánypárti „fiatalok” viszont mást akarnak; úgy tűnik, ebben szövetségesük nemcsak a fajvédő szélsőjobboldal, de a Kisgazdapárt is, amelynek újdonsült vezető embere, Eckhardt Tibor ki is mondja egyik beszédében: „Károlyi csak helytartója Bethlennek, aki mér vissza akar térni, de ez a nemzet ellenállásába ütköznék.” A polgári ellenzék viszont szeretné megtartani Károlyi Gyulát, bár tudja, hogy ez csaknem reménytelen. Rassay Károly meg is fogalmazza az okot: „Mindenki tudta, hogy a kormánypártban egy csoport által felidézett mesterséges nehézségek mögött Károlyi Gyula megbuktatásának és Gömbös kinevezésének terve húzódik meg.” Ügy tűnik, ez az igazság: széles körű összeesküvés szövődött az „új ember” hatalomra juttatásé ra. Károlyi szeptember 21-én elszánja magát a lemondásra. A publicista Dernői Kocsis László így emlékszik a következő nap délutánjára: „A gróf a Hangii-kertben ült, pipált, itta a sörét, amikor jött az első rikkancs és ordította a szenzációs hírt: ,Lemondott a kormány!’ Károlyi magához intette, kért egy lapot, átnyújtott egy pengőt a rikkancsnak, és a felszabadult ember boldog mozdulatával elutasította a visszajáró pénzt. Az újságíró sok furcsa helyzetben látta már Károlyi Gyulát — az életiben most először tapasztalt nála ekkora gavallériát. Csak a tisztelet tartotta vissza a harmadik asztalnál, hogy elnevesse magát... Károlyi Gyula gondosan, szóról szóra végigolvasta a lemondásáról szóló jelentést és a hozzá fűzött megjegyzéseket, ivott még egy korsó Sört, és úgy ment el, mint aki most hosszú időre kivonul a közéletből.” Szeptember 23-án Bethlen jár a kormányzónál, majd a következő napokban sorra a nevesebb politikusok, iRassay Károly feljegyezte, mit mondott neki Horthy: „Nekem Károlyi Gyula a legjobb barátom. A szegedi kormányba ő hívott meg. De be kell látni, hogy a mai nehéz időkben erősebb kézire van szükség.” Szeptember 28-án Gömbös Gyula jelentkezik a kabinetirodán, s október 138
