Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 1. szám - Takács Imre: Halottak sétaútja (vers)
mi látunk egyszer fegyvert Dosztojevszíkij epilepsziás labilitásának maximálisan fegyelmezett appercepciójával egy konzervesdobozban is. A mi félelmünk óvna — és óv — egy kődarabok közt kinőtt pittypangot is; az estében megmoccanó pók minket éjjel csíphet, mi sokak szemétjéből beszélő alakzatokat gondolunk ki, nem bírálgatva böszmén a százezer alkatrészes szövőgépek összpontosított figyelmét. A balesetből hazaforduló űrhajósok odisszeuszi bátorságát föllélegzésünk énekli meg, mert tiszteletben tartjuk az észt, a szépségeiket; hatalomtalanul ez a mi hatalmunk, de hatalom részesei gyanánt is jó irányt adnánk reggel a Józsi bácsinak, a VÁLLALAT köcsivezetőjének, a titkárkisasszony szinte bámulna ránk; bglénkesnének a legszebb csajok, a legpompázatosabb járásúak, fölébredve butaságuk alkoholizmusából, az amerikai cigaretták nikotinizmusából, a francia kölnik büdöséből, hogy igazi testillatukkal dörzsöljék végig a mi testünket, hogy mi igaz testillatunkat törölgethessük bele a hajukba. Szabadságunk az árvaság, a kiközösítettség, a pici modellek építése. (Kondor Béla egy asztalon rendezett félelem-táplált, analóg légi katasztrófát, míg a szaros dilettánsok — most kedves barátai a fölgyújtottnak — elették a kolbászkarikát előle, a szájából kizabálták az utolsó falatot is, hogy majd mint milliomos befutottak: koldusai legyenek a művészettörténet császárának.) Te a magad elfelejtéséből, a halálból kaptál kimenőt, eltávozást, te jámbor jóindulat, te mértékkel mérhető tudás, evidencia, örök sérült... ! — A bárányból se lesz szalonna! — üvöltöztem ellened árulással, mikor én is már-már harcoltam kicsi harcot... — Feri bácsi elfelejtett most minket? — Most bizony el. — A Feri bácsi téged is elfelejtett? — Engem is elfelejtett. — A Feri bácsit eltemették a földbe? — El, ottvoltam. — A Feri bácsi magát is elfelejtette? — El. Nincs kedvem a sok irányban történtek után verset írni. Rétora vagyok annak, aminek lehettem volna énekese. A féroelők elkapkodták a cérnát, a pamutot 2
