Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - Takács Imre: Tilinkó a király-sírokon (esszé)
a Tilinkó együttes hangszerei között, de alakulhat úgy, (hogy szerepel. És akkor még a vőfénysípnak is lehet szerepet adni az együttes műsorában. Ez a sibálás- hoz is kapcsolódó kis hangszer magát a sibálást is föiviheti egyszer a színpadra, vagy a táncháznak az éívd ünnepkörhöz — a jeles napokhoz — kapcsolódó rendezvényeibe. A ZENEKAR A Fejér megyei Népi Együttessel együtt dolgozott a Mákvirág, majd a Mákszem. A Tiliukó-t Gazdag Béla, az egyik tánckarvezető találta ki a Mákvirág itteni elihervadása után a mentés buzgalmával létrejött zenekarnak. És a Ti- linkó megmaradt ezután is az együttes zenekarának, mert nem járnak el önálló fellépésekre az országban. Nem afféle szerződés köti őket az együtteshez, de a teljes összetartozás. Négyen közülük táncoltak is. Föltehető, hogy a tánc szépsége tette kíváncsivá őket a zenélésre. Magának a zenének az ismeretét a tánccal szerezték meg. Néhány napja hallgatom egyfolytában — a táncházi élmények után újra — egy kazettára való műsorukat. A dunántúli ugrósokat, a szatmári verbunkot, csárdást, a széki táncrendet, a gyimesi héjszát és a balkáni körtáncok közül a román perenyicát, a macedón kólót és a dél-dunántúli dudálást. Kidolgozott és tiszta muzsika ez. Pesovár Ferenc zenei kultúráját sértette volna a rossz hangvétel, a szellemeskedés, az „újítás”. A Tilinkó a semennyire se vitatható helyreállító munkát végzi, mint végre a hímzőasszonyok is, a szövők is, talán majd az építészek is, mégha majd a cseróptetejű hosszúházba be is kell illeszteni mégis a fürdőszobát. Az építészet kiszolgáltatottja a civilizációnak, de a viselkedési kultúrát, a szép táncot, a karakteres zenét föl lehet újítani minden sérülés nélkül az üvegpalotákban. 1983. FEBRUÁR 27-E, VASÁRNAP Este nyolc óra lehet. A táncház legizzóhb ideje ez. A lányok már kipirultan ülnek le közben a rövid szünetekben. A fiúk az izzadtságukat törlik. Az együttes vezetőjét sürgősen hívatja Kovács Péter és Kovalorvszky Márta (művészettörténészek) a lakásukra — és ez gyanút keltő, mert Pesovár Ferenccel ők voltak a legszorosabb kapcsolatban Székesfehérváron. — A Francival lehet baj — mondja kérdésemre elsietőben Botos József. — Visszajössz ide? — Vissza. Aztán én is fölveszem a télikabátot, otthagyom a táncoló fiatalokat, megyek Botos után, hogy utána sírógörcsei jöjjek ki a Jókai utcai lakásból, visz- sza a gyerekekhez. Botos Józsefet otthagytam még, de ő mégis előbb érkezett vissza. — Jelentsd be — kór engemet. — Ezt nem kívánhatod ... — De, jelentsd be! Aztán ezzel legyen vége a mai napnak. — Én most nem vagyok alkalmas rá ... — Mégis neked kell! — Botos elmegy. Kiállók az üres középre, megkeményítem magam, aztán mondom: — Kedves fiúk és lányok! Pesovár Ferenc, aki szeretett titeket, és akit ti 126
