Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 2. szám - Takács Imre: Tilinkó a király-sírokon (esszé)
TAKÁCS IMRE Tilinkó a király-sírokon TÁNCHÁZI KÉP — Nem szégyelled, hogy mindjárt ütöd-vered itt ezt a szegény doibot? Kopp a körnaqmre majdnem a bunkós d abütő vei — vagy a kis vaspálcával ? — a dobogóról. A nagy szertartás kezdetét váró Kneif el Gyuri afféle köpés kapcsolatot engedett kivirágoztatnam kettőnk között a táncházba való oda- járkálásaim közben. Aztán a szót komolyra véve: — Héjszát csináltak? — Héjszát! — Csoóri Sándor erről a táncról irta: a gyimesieket olyannyira meg tudja bolondítani fergetegességóvel, hogy volt úgy, a hatóság betiltotta. István király városának máigra megszaporodott ifjúságát, szebbnél szebb leányait és legényeit ugyancsak kígyóztatja, a végén meg rétesbe csavarja, és az ember azt várja már a záráskor: az ember-gyűrűk széke (közepe) valami csodálatossággal föltoronylik a lábak, csípők erőbefektetéséből. Kis zenélnek még ma a zenekarban? — hiszen minid a kilencen folyton nincsenek itt! Keresztül se lehetne vinni, hogy ráérő legyen mindig minden zenész. Dénes Zoli hegedül, akit már a három éves kisgyerekek is megjegyeztek maguknak a táncházat megelőző gyermekjátszón. Övele egy magnóbeszélgetést csináltam, s abban mai országos gondokról, emberiségi kérdésekről és népi, nemzeti kultúráról esett szó. Brückler Tamás, aki bőgőzik most, egyszer akaratlanul megijesztette a kisgyerekeket, mikoris a gyöngyvászon kifeszítéséhez egy esernyő nagyságú tokból kétméteres állványzatot burjánoztatott. Méla meggyőződéssel húzza, és leginkább az látszik rajta, hogy bírálva figyeli, mi rezdül ki a nagybőgőből. Tóth László furulyázik, Kneilfel Imre majd később cimbalmozik, a hosszú Szabó Jóska klarinét ózhatna, ha valami délalföldi zenét játszanának. Mind a kilenc embert egyformán nem ismerem, holott a megye- székhely értelmiségéből legtöbbet én járkálok itt a széleken. A kilenc zenész alkalmankénti cserélődése nem hoz soha értékkülönbségeket a muzsikába. — Igen, ma ők vannak itt — ezt nekem csak tudomásul kell vennem. KERESGÉLEM A TILINKÓT A tilinkó a legegyszerűbb hangszerek közül való. A bodza kínálja leginkább, hogy a bél kitolásával egy rezonáló facsövet hozzon létre — századokkal korábban már — a pénztelen juhászlegény. A tilinkón nincsenek a skála szerint elhelyezkedő lyukak, de az ötfokú dállamőkat felhangjaival fölidézi. Pesovár Ferenc, aki negyedszázad időtartamiában dolgozott együtt a Fejér megyei Népi Együttessel, a tetőeserépből formált vőffénysípról írta le, hogy egyszerű dallamokat úgy-azon is meg lehet szólaltatni. A tilinkó nem szerepel 125
