Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 12. szám - Apáti Miklós: Konkrét rezignációk (vers)

X.

Aki szegény volt, s az lett mostanára, újra, vigasztalódjék, hisz neki vesztesége nem lesz, ha az Idő nekilát megint a világiforgatásnak.

És annak, ki gazdag lett, annak se kell félni, az is megnyugodhat: a világ lényegében nem változik meg, s ha van is úgy néha, a pénz, a fölhalmozott múlt, s egy szabvány-jövendő kiigazít mindent újra és újra, mivelhogy a tőke átlép a csontokon. Ugyanezt csak a Forradalom tudja. A költő nem tesz igazságot, de csekély vigaszt ad: hitben a gazdag a szegény, s a szegény a gazdag.

XI.

(E hosszú és konkrét rezignációban hihetem csak, hogy hihető leszek.

Megfontolván szavam, tárulkozóban is csak azon vagyok, hogy egyre jobban párologjak, mint töményülő szeszek.

Csekély jó is van abban a sokkban,, ami okozza szó-vesztésemet.

Végleges lesz e tömeges torzban, a bal kéz is ott a kinyújtott jobban, adom, ha nem is kell, egész-szívemet.

Hogy hihess helyettem valami jobban.)

1274