Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
ISTVÁN ÖREG Könnyen haditok, Décse úr! De hisz meglátjuk úgyis! — Van-e még amit rám írtok bűn? A semmiből sok is kevés! CSETE Ha semmi volt, miért beszéljünk? ítélj! ISTVÁN Előbb ibi, urak! Ahogy egyeztünk! Hírvljam-é Sebőt? A tőr az itt van, Vászolyé vo.it. Tessék. .. (Egyikük se veszi el, István eléjük dobja) Király magára kényes nem lehet! Hogy is van? Szolga lettem — ágybéli! Urálinak engem némiber és papok! S .országot is — mert inaim szakadván csak imádkozom s halni készülök! Ország kapui nyiibvák; pinceszer, s vendégelő ház lön eképpen. Egy lator vendég elélte iDécse úr leányát! — Híven soroltam? Mert a többi semmi! Újat ha tudtok, szóljatok, urak! Avagy már ez is megér egy ’halált? DÉCSE Magad emléke vagy már! Elfeledted halott fiadat, Imre herceget! Semmi ellőtted immár a magyar! Zászlót írattál idegen mintára, és italján fattyat állítasz fotónk! Meglásd, hadat gyűjt, s atyjának miatta, akit Velence kergetett [világgá, Itáliána üt a mii kezünkkel — bolond magyar — .pusztulj a más javáért! És — Isten úgyse! — megtesszük! ISTVÁN • Ti nem. Él a király, urak, és él a törvény! Alulivaló, ha királyára kant emel, karját veszíti s fejét is vele! (a vitézekhez) Vigyétek őket és végezzetek! — Eegyen nektek könnyű a föld, urak! (a két kupából, amelyből a duxak ittak, földre löttyinti a maradék bort) 4. jelenet (Szín: mint előbb) ISTVÁN Isten hozott, Atyácska! Magam is igyekeztem, ment ördög üldözött. ISTVÁN Ördög? ÖREG Nem ördög, királyné kopói. Fölvertek megint, egyikük leütt, s .vállalni találta, tettem rá füvet. Már nem sajog, de sok levet eresztett, s szédelgek. ISTVÁN Ülj le. ÖREG S fázolódom is. (István köpenyét az öregre teríti) ISTVÁN Rég .láttalak. Hol voltál, merre jártál? ÖREG Lappangtam mint a sebzett vad, s kitörtem, bújtam, futattam s bújtam és futottam, s ezek? utánam mindig, mindenütt! ISTVÁN Mondtam: maradj itt! ÖREG S kotlósom leszel, s én kiscsifoéd! No nem! Szabad madár! Tolvaj, lator ha volnék, érteném buzgalmukat. Nem is rájuk haragszom, ez a dolguk: engem s mást hajítaná. Velük jár egyik fiatal csuhásod, magyar az öndögadrta — hírből ismer, orcára nem — hát beszéltem vele. Kérdeztelek. Rosszat nem szólt felőled, jót se; tán annyit, hogy ímegcsöndesedtél, húzódozol, inem ízlik a királyság. Bólogattam magamban: hát öregszünk. Királynéról szavalt nagy-lelkesen, hogy férfiaknál kárályabb király. Megfogaibtatnom ő adott parancsot. Nem zavar-é, hogy ily sokat beszélek? ISTVÁN Nem, Atyácska! ÖREG Engem igen, s felettébb! Nyelvemet mintha kólilka .gyötörné, ejti a szól, potyogtat — összevissza. ISTVÁN Beszélj csak! ÖREG S mát te? 1253
