Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
ISTVÁN Mi szél hozott ide? ÖREG Zerénd küldött, de elkéstem vele, Selbő és ikét vezéreid miatt. Három napja keringek vár körül s nem n-yd.lt egy rés, egy tik.. Most nem vigyáznak. Apró s nagy — minden udvarodbeli látványra tódul és bámészkodik, latraid hogyan állják a halált. Besompölyogtam. Hanem egyet nem értek: Sebőt miért nem sújtod? ISTVÁN Mert nem ölt meg. ÖREG S a régi ibűn? ISTVÁN Parancsra tette volt. S megbánta ezt is, azt is. ÖREG A királyné? ISTVÁN ,Igen. Sebő joggal hihette, hogy királyi szóra indul Vászoly ellen. ÖREG S most álja szóra indult ellened ... S holnap ki ellen és kinek szavára?... Régtől való hibád: mindenkinek ki jó szavaikkal bóko'l, meghiszel. Hízelgő nyalva ejti a sebet. Hajítsd télre nyelvért, s meglátod, mi van alatta: mérgezett (tű és halál! (beront a pap, mögötte vitézekkel) PAP Megvagy, lator! Utánam! ÖREG Én igen. S italán elétob köszönnél a (királynak! RAP Dicsértessék... ISTVÁN Az Ür nevét felejtsd el s hamar! Kopónak szegődtél? Lator! (Odalép a paphoz, letépi róla a keresztet) Krisztus keresztje rajtad és csaholsz?! Lábhoz, kutya! És imádkozz mohón, hogy Isten büntető kezét elkerüld! Pásztornak hívott el, nem farkasának! Emberre jársz? És szent ruhában? Vad bitang! Ordas .bőrébe öltöződj, s vigyázz, hogy rád ne nőj jön, ördög embere! Hordd el magad! Vitéz, ezt vesd le róla! Kondásnak teszlek, ddsznaimhoz, aztán jól bánj velük, mert még alább esel! (Pap el) Lator! ÖREG Bocsáss meg, István! Én most meghalok. ISTVÁN Ne tedd, Atyácska! Nagyon rosszul esnék. ÖREG Így határoztam. Éltem eleget. S élni, meghalni mindegy. Géza úr mondotta volt ezt, hogy ágynak esék s nyelvéiben immár ímegpöipölt vala. Most még mindent tudok. S ha elhanyatlok, megtudhatom az egyet is, amit eleddig nem tudhattam: a halált. ISTVÁN Hirtelen volna! ÖREG Zápor széllel jő, széllel is megy el. Egy Ikupa ibort ha adnál — szomjazom. ISTVÁN Tessék, -öreg! Egészség! ÖREG Köszönöm. Segítenél? ELvonszanám magam illő helyet keresni. ISTVÁN Itt maradsz! ÖREG Vad halálom lesz, iszonyodni fogsz. Az égiek majd rángatnak nagyon; megkompoiyoznak, mert nem adtam át tőlük való tudásom senkiinek. Akartam pedig. ISTVÁN Szolgálok neked ... ÖREG Nekem? Ha egyet megtennél, köszön - v nem. (egy kavicsot ad Istvánnak) Ha túl leszek, ezt dugd a számba. Másképp meg kell falnom a Holdat. ISTVÁN Nagy falat — s ilyen kicsinnyel beéred helyette? 1254
