Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
egy .némber áll s uráli! ISTVÁN Az én nevemben! CSETiE Német nevében! DÉCSE Országból pinceszer lett, Vendégelő ház, hol világ vedel, világ éhese rá jár és zabái, s iderondítja fattyát, mert kakukk; leánykáinknak ölébe ü'rít! ISTVÁN Erről már egyszer megfeleltem, Déese úr! Meghidd, még így is jó haszon a vendég; új szót ha hoz és új iparit mutat, új praktikáit hadinak hogyha hozza! DÉCSE S új módit bezzeg! Üj disznólkodást! Per porco Dió! Porca La Madonna! — disznó a Szent Szűz s Isten is nekik! — Üj szitok, álság, gyűlölség, ,1a tors ág — felette jió ha meghonosodik! Állítsak tanút? Elmocskolták lányomat! ISTVÁN Haihogy erővel — latrát üsd agyon. Anyját, s magadat sanyargasd, ha másképp! Vendég, amit ha elé adnak, azt eszi; lányod farral kínálta, hát rákapott. Magad vétkeit ne vendégre fogd! Ká-iki magárnak bűnöse! CSiETE S együtt oirszágé s királyé! ISTVÁN De nem! Nincs bűnös ország, (bűnös nép sohult! Vétkes nem vagyunk — ha külön-külön mindenki ás magára venne bűnt, akkor sem volnánk együtt (bűnösek! Friss és eleven folyó víz a nép, s ahogy múlik a véletlen idő, oldás nélkül is tisztul szüntelen; kicsi s ártatlan csecsszopói révén piegújul és megtisztul napra-nap! CSETE Üjiul s tisztul — de újra sározódik! Pápa s császárok sunynak és fülelnek. Kardunk se moccan, ám gyanús vagyunk, s előbb-utóbb megütnek haddal is! Ahogy te Vászoly úriról vélekedsz most, hajszálra ők ás rólunk éppen úgy: magyar? — 'büntetni kell már jóelőre — s kerül majd bűn a büntetéshez aztán! Királyi ész imánd egy kerékre jár! ISTVÁN Ne véld, hogy egy .malomban őrölünk! Ránk jár a szájuk ... DÉCSE Kardjuk is. ISTVÁN Igaz. írott szavukkal is, hadakkal is ostaroztatunk áltáljuk, de béke ivan, most ibéke van — és Isten ójjon attól, hogy megszakadjon ibőszködésnek miatta! Isten lakatlan földijét megtaremfenő'k! CSETE Te eléltatod az éggel magad! Ez itt földi, István, nem földeljen égbolt! Ország ez itt és nép, akit neked kell óvnod, imádság mert nem 'tartja meg! Te vagy országnak karja és pihensz, tűnöd hosszan, meri béke van, ölő mérgét s 'epéjét külső nemzeteknek, hosszan tűröd, hogy 'becsméreljenék! Ajmirt vendég és idegen vitéz országtól fölzabái és élvedéi — kárnak semmiiitlen semlmi ám ahhoz, amit méltatlan szó és rágalom vesz meg rajtunk, veszendő népeden! Meri a lelkünket élik föl vele! Velőink llopódik el és ön/becsünk! Te áki Istent ösimersz s ájtatos vagy, felette az — nem félted meg leikaink? ISTVÁN Kii követhet egyszersmind két utat? DÉCSE Kettőt, király? — Százait és ezeret és újra százat! .Mert csak cél van egy, irány ahányról indulunk feléje! És annyi út is! 'De amin te jársz, sehová visz!... ISTVÁN S tudnál-e más utat? DÉCSE Egyelt igen! ISTVÁN S mi az? DÉCSE Elűzni őket, a káromlófcnak nyelvét metszeni, megmutatni világnak és magunknak, hogy van még lelke Árpád nemzetének! ISTVÁN S világ ha győz, mert világ? DÉCSE Ákkor meghalunk, szépen (halunk meg! 1252
