Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 2. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

ÁGH ISTVÁN

Dani uraságnak

Istenem! Sóhajtok kora hajnaliban, ebben a csöndes magányban történette- len érzem át életem meglepő hangulatait, valamikori egyedüliségemet a marhák mellett a mezőn, mikor még minden akartam lenni; s a kollégiumban a hátra- húzódás szomorúságát, a hazafelé gondolást; aztán a katonaságnál, mikor elvonulhatott az .ember reggeli előtt egy cigarettával beleáliva a korai fénybe. Nyugalom és tisztulás, vágyakozás a zsivajba, mert húz ám, mint az iszonyú szakadék. Verset kellene írni a sárgarigó dallamára. Négy órakor még nagyon harsányan csinálta, most már csőrhegyről veti oda a füttyét, ráhadarja a többi madarákra, mielőtt a pillanatnyi csöndben megszólal a kakukk. S az aranymái ink ó újra, iöt taktusa átmegy hétbe — ebben a hadarásban primula, fiola, (féle szavak keverednek. Csak én veszem észre, s két gombász belemerül a fűbe.

Vadvirágot szedtem a vázámba, akkor jutott eszembe, hagy ez tájvédelmi körzet, sem növényét, sem madarát, sem kövét prédáim nem szabad. A ház körül virágzó jázminbokrok, két cseresznye, két ecetfa és az a néhány valószínűtlen nádszál a tetőn. Ki tudja, mért kerülték ide, ilyen magasra?

Szobám alatt a múzeum nagy terme. Belül kéz- és járásközdből összegyűjtött leletek; szürke, kék lyukakkal a hólyagos bazalt, megalvadt, hályogos láva- csepp, ibazaitbomba, tufa. A magyar flóratartomány nyugatra, tolult előőrsei: tavaszi hérics, leánykököircsin, varjúháj, élesmosófű, molyhos tölgy, fehér szamárkenyér, ezerjófű. Állatok: kövirigó, fülesbagoly. A történelem már csak a falakon föKirva. A legkorábbi település Krisztus előtt a harmadik évezredtől való a hegyen. Kőpengék, agancsbalták. Éltek erre kelták a vaskor végén. Látok egy napkorongot, mely talán naptár lehetett. Megtudom, a rómaiak a hadi- utakat sági bazalttal burkolták. Vak Béla új várat akart építeni, de terjedelmesnek tartotta a hegy tetejét —• „még a felénél sem tartunk” — hazudta a kamarás, erre Vák Béla megátkozta a falakat és leomlottak. Mondhatnám, ezt a termet a múlt sötét kútjának itt a magasban, ahol kitapintok ezt-azt, bár besüt a délelőtti nap, s ahova indulok, majd rám süt a Tekintetes Űr lábnyomában. Aranyos a reggel, remélem, nem lesz szaros az este — sokat akarok látni máma Edittel és D-vel.

Kényelmetlenül jutattunk a Faikaseraőbe. D közelíteni akart és eltévedtünk hepe-hupás erdei úton, ahol a keréknyomok között félméteres gaz volt és kiálló irönkök. Edit sápadtan féltette az autóját, hirtelen egy nagy zörrenés alul, amitől be kellett volna horpadni a bádognak, de a zátonyra csúszott hajósok, a megrekedt szekeresek félelméből kihúzott bennünket a motor. Kuiruclovasok jutottak eszembe és mindenféle bújdosók. Itt is gombászok keresgéltek a szálasok óbarna almában. A tavaszi levélek már megerősödtek, sötétültek. Mégegy- szer megnéztük az erdőmaster sírját, mely úgy illett ide, mint a fák, nem mint az a gazdátlan motorbicikli. Scherg Lőrinc erdőmester, |M. kir. gazdasági főtanácsos, a bajor Szent Mihály rend lovagja. Fénykép volt a síremléken, de a hálfll