Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
Bűnöse vagyok népemnek, netm királya! Oldozz fel, atyám! Vagy küldj örök halálba! FŐPAP Hamisság és hazugság dől a szádból! A fájdalom elmédet elvakítja! Most vétkezel, neim akkor! A pogányság ellen Krisztus hívott el téged ás, Ö fogadott haragjának fiává! Térj magadhoz! ISTVÁN Szánom és bánom minden bűnömet! FŐPAP Jót, rosszat ás ikét kézzel oszt az Űr; tanuld meg, István, (tűnve elviselni! (imára kulcsolja a kezét) Mii Urunk az ő tanítványának haltaimat adott, hogy az emberek, minden bűneit megkössék és feloldják. Hatalmat erre nyervén tőle én ás, vétked ha volna, feloldozhatom; de jótetteidiből én iktt nem vehetlek. Erényed mellett eltörpülnek vétkeid. (megáldja Istvánt) Menj békével, s ne lázadozz! Az Úr, ki meglátja az igaz érdemet, mellletted áll, ment kedves vagy előtte. Isten veled, ha nem találkozunk már! — Harag irántam benned ne maradjon! Függöny. III. FELVONÁS 1. jelenet (Szín: A király hálóháza. István alszik. Ágyával átellenben a falnál kicsi oltár és feszület. A kápolnában láttunk ilyet. Az oltáron két gyertya, a feszület fölött fáklya ég. Több fény nincs. Sebő vigyázva ajtót nyit, körülnéz, közelít az ágyhoz, tőréért nyúl, de elejti. István a koppanásra fölijed, fölül). ISTVÁN Ki az? Fáklyát ide! 2. jelenet. (Egy vitéz jő be fáklyával, lándzsával. István és a Vitéz szemügyre veszik Sebőt, aki térdre esik) VITÉZ Átverjem, király? (István egy mozdulattal nemet int, )• kel, köntöst vesz magára) SEBŐ Kegyelmezz! (István a tőrt felveszi, közben:) ISTVÁN Kegyelmet tőlem? Életemre törtél! Ez Vászolyé! Én adtaim volt neki. Így küldi vissza? S általad, bitang?! Pokol torkára akadsz, úgy vigyázz! Ki vagy, S ki küldött ellenem? Hadarj hogy időd legyen rá. SEBŐ Sebő vagyok. ISTVÁN Sebő? Vászoly szemének gyilkosa?! SEBŐ Királyné küldött rá! VITÉZ Pofád befogd! ISTVÁN Tőrt lopsz, s hazudsz? Kd küldött ellenem ? Magad uszultál? SEBŐ Kegyelmezz, király, Kegyelmezz! Nézd csulklédmart — kötél, lóra kötözve hurcoltak magúikkal, hiába nyögtem: nem, nem! — Hátamat nézd, ahány hasítás rajta, annyi: nem! Vertek és szidtak irgalmatlanul. Én bírtam volna, de halálomat ígérte miind a kettő, hogyha nem! És Vászoly úr is! ISTVÁN Vászoly? SEBŐ ő, igen! ISTVÁN S miért? SEBŐ Szemének miatta. ISTVÁN Hazudsz! Hiszen te toltad ki! És Décse úr esküvel szólt, hogy fölhajt és megöl! SEBŐ Meg ás talált, István úr. Nem futottam. Miért futottam volna? Asszonyod szava királyi szó, s mint a itiéd, 1249
