Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
szolgálnám (kellett s teljesítenem! S hiszen gyilkoltak volna akikor ás, hat év előtt, de Vászoly úr, aki üvöitve szidott engem s téged is, ISTVÁN össze ne keverj magaddal, bitang! SEBŐ királynét is — meghagyta életem, s tömlődbe tettek lassan elfogy ód nőm. ISTVÁN Tovább! SEBŐ Tovább? Bár ne volna tovább! Két nap előtte írnának — egy vitéz fölrugdosott (három nagyúr elé, s parancsolták: válasszak két 'halál közt: ölök vagy én ölődöm. Egy bakó kardját hegyezte... S megféltem magam, vacogtam. Király, szánj meg és kegyelmezz! ISTVÁN Jól van, értelek most már, Vászoly úr! — S a másik kettő? Zerénd — és ki még? SEBŐ Más kettő az, király, ment nem Zerénd < úr! Este jövőnk meg vár alá — esetéivel és Décse únral. Ott vlnnasztanak rám. ISTVÁN Fogj magad mellé tíz üándzsást, vitéz, s hozzátok őket! VITÉZ Meglesz, uram királyom! (el) (István a tőrt forgatja) ISTVÁN Nem ölhetem meg — nagyon könyörög, és szánja, (bánja minden vétkeit. (bort tölt, Sebőnak, kínálja) Szikkadsz, Sebő? Ha igazat beszéltél, élnii fogsz. Igyál! Nyeld le kínodat! Rettegésed engem is megaláz. Lélek tant embert. Állj föl! (keményen Sebő szemébe néz) Aki gyújöl, sohase könyörög; csak süt a szeme irgiailmatlanol; háláira nem néz — szemedet vigyázza; lélek nem csuklik benne, ahogy ebiben. Lehet, belül nyüszít, de visszafogja. S tekintetével gyóntat! Gyónik is? Amit ha akkor megnéz — úgy marad. Sújtás előtt Istent, országot éltet. ■ Nem kér kegyelmet! Csöndes. S mindenek megcsendesednek a sújtás előtt. Áll az idő, a fák szoronganak, szél (visszatartja nagy lélegzetét, földi vad, égd madár megcsitulnaik. A halált óik is ímegfiéltik italán? 3. jelenet (Szín: mint előbb. Csetét és Décsét vitézek kisérik be István hálóházába) CSETE Egészséget, király, ha élsz még! ISTVÁN Szolgátok a király! Kupát ide! Egy kicsi bort ha innánk! Töltsétek! Egészség — s nyeljünk! — Szabódsz, Décse úr? Jó bor — erősít ! DÉCSE Ihatni korán van! ISTVÁN Ihatni korán — gyilkolhatni későn ! Sebő állítja esküivel, urak, hahogy itt ketten s harmadiknak Vászoly úr, szabadulást ígérve tömlöcéíből, ígérve, hogy elfuthat életével — reám küLdtétek őt, hogy ölne meg! CSETE Az árulfcodás hitvány kereset! SEBŐ öletés nem? DÉCSE Megállj, mert még elérlek! SEBŐ Előbb magadat érd el, Décse úr! Arra nézz, amit király kérdezett! CSETE Orvnak szegődtél — s tanúnak forogsz? Húzd ibé a nyelved, s ne csóváld! — Király, vess .neki koncot, oldalogna már el, avagy tokáját vakargasd — ebed! Uszítsd s uszul! Akárkibe belekap! SEBŐ Vitéz vagy — s nyelvivel vennél igazat? Karddal kapod majd, úgy vigyázz, vitéz úr! ISTVÁN Húzd bé a nyelved! — nem hallottad-e? Eredj, sorodra várj! (Sebő kimegy) Beszéljetek! 1250
