Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
Kegyügysz; a bűntől elfordítod arcodat, s ibátraíbb a ibűn, ha király nem figyel! Lator magétól inam vakwl ímeg ám, s szárán marad a tolvaj kézfeje, tövén kár omló nyelve a gonosznak! Dajkálod őket! — Azf én is tudom, ilyen király asszonyból is telik! Kik vagytok ti? & honnan jöttetek? Pokolnak melyik bugyrából merült fel ez összevissza népség? — Csak bűnötök van! Éjit nappá téve gyónhattok ezer évig! Világnak romlott ága vagytok! S az újabb ezer bűnhődni kevés lesz! S ki vagy rte? — Arcod kedves volt előt- ' tem, s idegen immár! — Nem ismerlek, István! Nevedet tudom csak. — Hogy mered -viselni ? Ist-iván ... Ügy indul, imlimt az Istené! Eloroztad nevének egy felét! I-SHt-ván! Ezért utáltad el magadtól; miatta sújtasz engem is, Uram? Magzatkáiimat azért vetted el, hogy í-nmagja se maradjon rossz fajának? Jól tetted, Uram! Végy el tőle engem is! öld meg, .valahány atyjafia van! Hosszú s végetlen életet adj neki, s vedd el tőle a sírást!... Ümt-.ván! (elrohan. István, aki eddig a sírnál térdepelt imádkodva, feláll) ISTVÁN Ha látnád anyád arcát, föltámadnál, fiam! 8. jelenet (Szín: mint előbb. Föpaip belép a kápolnába, fejet hajt a sír előtt, odalép az oltárhoz, térdet hajt, keresztet vet, rövid imát mond. Megfordul.) FÖ-PAP Dícsértessék az Úr! (fölszedi a vár ágakat a sír körül, s a sírra rakja. Fáklyát fog, meggyújtja a gyertyákat.) ISTVÁN Gizella volt itt. FŐPAP Tudom. Mint akit űznek, úgy futott. Te űzted el? ISTVÁN Maga elől futott meg. FŐPAP Féltem. Vigyázz rá! Helyét nem -leli. Nem anya már, mert nincsen gyermeke. Asszonyod, ámde mégse az — elaggott, ahogy mi is — fiat már nem fog újra. Magyarnak német s németnek magyar már. El nem mehet. Minden halottja itt van. Már csak királyné ... ISTVÁN Ismered Sebőt? FŐPAP Váradban láttam a halálnapon. Talán Gizella váltott szót vele. Jó embered? Ő hozta rtán a rossz hírt. Majd lóra szállt és elnyargalt hamar. Ha ő volt, akkor ismerem futólag. ISTVÁN Hitedre! — Ő volt? FŐPAiP Mag nem esküszöm rá. Egy ajtónálló mondta meg nevét. ISTVÁN Ő volt Vászoly szemének gyilkosa. FŐPAP Vászolyt akartad volna tán királyul? ISTVÁN Igen. FŐPAP S vakon is? ISTVÁN Én is vak vagyak. Isten vakított meg! FŐPAP Ne Ikáromold! Ne véld az Istent bosszúiénak, István! ISTVÁN Ne véljem-e? Aki megintetik nem egyszer, százszor, százszor és ezerszer, jó szóval azt hiába nyugtatod! FŐPAP Így hív a jóra! Akiket szeret, sújtja, s próbálja — százszor és ezerszer ... ISTVÁN Nem állom immár — roppanok belül, reves fa, lombja s ága nélküli, nedve- s gyüimölcse-vesztett, átkozott. Ml jót s mi rosszat tettem — hogyha tudnám, szavam se lenne! Am jelet nem ád! Vakulj, király! 1246
