Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
FŐPAP Ne hláborogj, király! Kiválasztattál, hordod holtodiglan az Ür jelét, mert fölkent szent olajjal. Ha .keze szennye rajtad is — ne lázadj; kérleld — a fohász meghallgattalak. ISTVÁN Kónye-kedivóre bánik el .velem! FŐPAP Ne zúgolódj! Zokszó nélkül tedd a jót! Nem magadé vagy, országé! Király vagy! S (mind arra .nézz, ami következik! ISTVÁN Szünetlen? S itt is? FŐPAP I'tt és most, király! Ország nem várhat — halottacskád igen! Világ lesi, Imit döntesz és kiről! ISTVÁN Immár csak rosszul dönthettek, Atyám! Isten úgy (döntött: Imre nem lehet! Sebő úgy döntött: Vászoly nem lehet! S tki nem lehet még? Félek püspök úr, hogy magám helyett ákit szánnék királyul, Isten vagy Sebő azt is elves zejitá! FŐPAP Büntesd meg Sebőt. Isten toll ne tarts. Áldása van minden munkáidon. ISTVÁN Áldásával ország nem éri be! Te is tudod! FŐPAP Ezéirt Ikell döntened! öcséd személyét, Orseoló Pétert vázsgáltad-é már? ISTVÁN Tűnődtem najita, püspök. Nézted te a szemét? (Hideg nagyon, nincs lélek benne. Szájával nevet csak. Sohse mond ellent. Más tekintetét nem állja, arcát elfordítja inkább. FŐPAP Rossz sorsa .volt, atyját-anyját elűzték, egész világban meghuricoltatott. Magasban élt és nem maga Okán zuhant le, ám ha újra fölkerül, helyére áltl a lelke. Jó keresztény. ISTVÁN S anyjáról magyar! Püspök úr, tudom, s amit mondanál még, a többit is. De te is tudod, ikényes nép vagyunk. Rátarti, büszke, gőgös, szertelen, nem hosszútűrő — hirtelen kezű, ki elébb üt s aztán gondolkozik. Föléibük állni s megállni — nehéz. Te is tudod. Ha a király nem az, nem olyan, kinek ők elképzelik, rá rontanak és elverik maguktól, ég-föld országra rogyhat, ákkor is! FŐPAP Nem csak magyarnak állítasz királyt, világnak is, hogy rólatok való gyanakvását eloltod. ISTVÁN Ezt is tudom. Sokat tudunk és mégis keveset. Nem akarnám odázni dolgomat, ország dolgát. Pétertől ódzkodom csak. Hadd fontolom meg jobban — várjatok. Térjek magamhoz kissé — várd ki, püspök űr! FŐPAP Szerettem volna tudni s hírül adni. ISTVÁN Hírül? Miért s 'kinek? FŐPAP Mert elmegyek. Búcsúzni jöttem, Isitiván. Köszönöm hozzám való hosszú jóságodat. ISTVÁN Elhagysz te is? FŐPAP Nem hagyjak el, király. Csak elmegyek. ISTVÁN Nem egy a kettő? Elmégy. FŐPAP Hiszen maradnék! De a fentvaló rajtam felejtő büntető kezét, s elvette Imrét. ISTVÁN Tőled? FŐPAP Tőlem is. Kettőnket sújtott s intett meg nagyon! ISTVÁN Gizelláit is! FŐPAP Asszony. Jobban kibírja. Aki szül, jobban érti a halált is. ISTVÁN Amit tennél, az okosságtalan! Maradj itt! 1247
