Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
ÖREG Felette bölcs vagy mégis! Ily nagyhirtelen tanácsot csaik bölcs ember hasznosít. FŐPAP Bezzeg .te (bolond s hitetlen szívű vagy! Eljátszogatsz a szóval, mórikálsz itt, tréfálsz a bajban! Vaknak és siketnek, balogeszűnek tetteted magad. Senectus — ventus. Eh, vénség — bolondság! ÖREG Hogy bolond volnék, ingyen se alttsd! Amit te bajt tudsz s gyötrelméé veszélyt, száddal tudod — én bőrömmel tudom, és vén eszemben kínnal forgatom, az hasogatja 'csontomat szünetlen, s kívánkozom a földibe, hogy ne látnám: veszten veszünk, magyarok! A király is hűségét -tartja észvesztőinek! A nevezetes és a teljes ország árnyékká lön és csaknem elfogyiik. S miatta tok, püspök, miattatok! Megreszketnének holt elődeink, ha észbe vennék, mit míveltetek! FŐPAP Nem úgy, öreg! ÖREG Kussolj! Most én beszélek! Károgsz, hogy nincs jövő; azt kérdezed: elromolván a fundamentum, lesz-é reménysége tovább az építésnek?! Ki rontó el a fundamentumot? Isten? Hogy Imrét elvesztette volna? A te fajzatod, püspök! Mert alighogy elvackolódámk itt hegy-, völgyeinkben és síkjainkon, 'karddal jöttetek ránk! FŐPAP Kereszttel én és mind a többi pap! ÖREG Kard vagy kereszt — mindegy! A kard a testet, kereszt a lelket üti át! FŐPAP Te sem szomszédolsz ám hazug szóért, öreg! ÖREG ’Iszen nem gyónok! FŐPAP Gyónhatnád napestig eleidnek tömérdek bűneit! Dög vész és ragály nem tesz annyi bajt, amennyi írva rólatok vagyon! Szél oly sebesen nem száguldozik, ahogy ti, dúlva-ölve mindenütt! Szent földjeinken szertenyargalászva leöltetek sök püspököt, papot, elmocskoltatok asszonyt és leányt; Itáliától Andalúziáig gyújtatlanul monostor nem maradt! Raboltatok! Királyaink nehéz arannyal vettek békét tőletek! Európának nincs oly szeglete, ahol jó íze volna neveteknek! Csodálod-e, hogy annyi vész után a hosszútűrő szelíd népek is föltámadiának?! írmagtok sem marad, ha Krisztushoz térvén meg nem csillapodtok! ÖREG Megcsállapodtunk. Csillapodj te is! Két emberöltő telt azóta el, s hánytorgatod! Rajtad egy karcolásnyi sabecske sincs — szüléd ha csecsszopó volt! mégis ihevülsz, és hánykolódsz! Miért? Száz év előtti vétket emlegetsz; aki mívelte, rég por és hamu. S az ég előtt a holtnak (bűne nincs, halála napján elszámolt vele. Miért számoltatsz hát most engemet? FŐPAP Király s főember hogyha vétkezik, köznépre száll a vétek és kiterjed. ÖREG Ne mondd! Szolgát fenyitsz, ha úr latonkodik? Király ha gyilkol, cselédjét ölöd? Vétkes az ég, s a földet rugdalod? Eszehagyott! Elmédnek híja van! Idézd ide a mái újszülöttet, s olvasd fejére: bűnös, mert magyarnak szülték, időtlen időkig gyanús! S fojtsd meg! Szavadból ez következik! FŐPAP A kisdedben a lélek térdepel még, és nem magyar, csak kisded. ÖREG Az arany, amit eleink raboltak, bajor volt?! FŐPAP Fél Európa retteg tőletek. S a bűn mindaddig bűn, amíg riaszt és megtartótlan. ÖREG (bokorba nyúl, előveszi a dobját) Itt van pogány dobom. (ráüt) 1226
