Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
Állod-e még az egyenes szót, atyám?! FŐPAP Tűröm, atyácska! Bennem nincs harag, összezúzódtam, Isten rám ijesztett, megcsúfolta a hatói művemet. Királyt akartam adni nektek, nagy királyt, akiben ép a lélek, el nem tántoruj. Hosszú évekig neveltem; vad csikó volt, eleven tűz — oltottam, visszafogtam. Kitört elsőbben, el-elszökdösék, s gonoszság, yiéték <vég nélkül való. utóbb megült már, nem kiáltozott, csak rídogált, szegénykém. Nem tehettem másképp — kerengő lélek volt... ÖREG Hazudsz! Álomnak kapta lelkét, oly szelíd volt, szinte szívéig nyúlhattál — olyan! S te megvesszőzted, Isten barma, te, mert hozzám szőkék s pajtáskáihoz! FŐPAP A gyermeket, mert oktatón még, óvni kell, hívságtól, bűntől eltéríteni. Másképp tilosba téved. Ez világ sok ördögöktől elfoglaltatott, s gonoszság, vétek vég nélkül való. S akartad volna Imrét látni bűnösül? A szabadság, ha mérték nélküli, bűnt bűnre vet. A kellő félelem jóságra hajlít. ÖREG Latrai magyarázol. Gyermékhez bűnt keversz. Tekints körül csak itt, s mutass egy gyenge bokrot, nyurga fát, egy szál füvet, amelynek bűne volna! Türelmesen és szabadon tenyésznek. A gyermek is mind éppily bűntelen, mert Isten cselekszik bennük, Ő maga! S akarnád talán Istent látni bűnösül? FŐPAP Bélerágisz minden szóba, susnya féreg; semmi szentség előtted meg nem áll! Istenemre, tovább nem tűröm ezt! ÖREG Tűrd icsak, az ég is tűni, láthatod! Dörgő keze az Úrnak moccanatlan, henyél villámló botja is — nem üt rám. Amit mondok, ínyére van néki! FŐPAP Csak kereszténynek föl ne csapj! Miért ne? Ha te pogánynafc! Úgyis egy az Isten. Csak te hárommá osztod és felette rettegsz tőle. Én arra lelkelek, hogy Ö Szent-Sokség egyetlen személyben, lélekké osztva munkál mindenütt; tisztelni illik — félni tőle nem. Megtartóztatja félelem az elmét, utálatos és terjedő fene, asszonycseléddé puhít férfit is. Ti hoztátok ránk, bestye papjai! FŐPAP Most amit kákogsz, dolgunkat nem illeti. Imre herceg halott, és nincs jövőtök! ÖREG Nincs igazad! A halál is jövő. Új akaratnak ad helyet s teret. FŐPAP Nincs új akarat! (Az öreg intésére halkabban megismétli) Nincs új akarat! Elmédbe nyomd, pogány: ha nem buzogtok, ahogy eleddig, Krisztus jó hitében, eláll az Isten tőletek, oly időt küld, hogy megiirigyli az élő a holtat! Mert összefog a keresztény világ, t kardot ragad ... ÖREG (közbevág): és kard által vész el! István úr hű és sok (bajorjai, kiiknék tartásuk sóik pénzünkben áll, döggé teszik a keresztény hadat! FŐPAP Bátran bizonyt mersz arról mondani! Nem István úr alulivalói ők! Első uruk a császár, céljuk és hitük Isten országa védelmére szól. Halhogy pogánnyá ívisszarvedlenéiték s a hitetlenség mocska rajtotok, rátok fordul az ő haragjuk is, s romlása lészen nyomorult hazádnak! ÖREG Lám, mit nem mivel a harag veled! A külső szólás egyezik a szívvel — és most először, püspök úr! Hamar színt váltottál magadról, véreidről. Bölesebbnek véltelek. Ajánlanám, kerüld a mérget, nehogy igazat szólj! FŐPAP Szent méreg az, mert értetek való! ÖREG 1225
