Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
Hm. Nocsak. (felül) Itt ez a 'kő, párnám volt. Ülepednek épp megfelelne. Húzd bé a bokoriba, s bújj meg ügyesen! FŐPAP Bújjak meg? Miért? ÖREG Meglát velem az Isten, s megfenyít! FŐPAP Isten nevét hiába fel ne vedd! ÖREG Félted, elejtem, s megüti magát?! FŐPAP Pogány, ne évődj! Szádra üt az Űr! ÖREG Te is szívesen megtennéd helyette! FŐPAP Játszod a szát. Lódd, én ehhez nem értek. ÖREG Nem-e? Megőszült, rút büdös dög és bakbűzű barom, cégéres lator — mintha te mondtad volna rólam ezt! Most meg, lám: öreg; s igaz is: pogány! FŐPAP Krisztus hívének nem mondhattalak. Békülni jöttem. ÖREG Békét harc előz meg és hainc .követ. Békéim nincs okom még. FŐPAP Elmondanád, Istvánnal mit beszéltél? ÖREG Megfelejtettem. Kérdezd a 'királyt! Vén eszem csupa lik már, mint a rosta. FŐPAP Vastagabb rész rostán is fennakad. ÖREG Meglehet. Mi vékony szót eregéltünk. FŐPAP Emlegettétek Vászolyt? ÖREG Asszonyszokás egyfélét sokszor hajtogatni, püspök, Húsz éve itt vagy — tudnod illenék! FŐPAP Azon tűnődöm, Vászolyról való pogány szavad fogott-e a királyon. ÖREG Tűnődjünk együtt, mert én sem tudóim. ÖREG S ha összeadjuk, amit nem tudunk, semmitlen semmi lesz a semmiből. FŐPAP S amit tudunk, az összeadható? ÖREG Talán. De csak ha megmondod, mivégre. FŐPAP Én adjam értésedre, vén eszű? Szemed van a látásra — láthatod: nagy baj szakadt ránk! ÖREG Rád is? FŐPAP Hagyj beszélni! Minden szavaddal tőrt vetsz. ÜREG Mert ravasz s erős vadkannak gondollak, azért! FŐPAP Ilyenek vagytok mind, veszett .bolondoki De sagittis? De verbis hungarorum libera nos Domine! Mentsen Isten szavaitoktól minden józan elmét — titeket hallván, megzavarodik! Egy itűnő szóival úgy eljátszogattok, a legnagyobb vész közepette is, mint .bubájával a gyermek. S nem törődtök bajjal, veszéllyel! ÜREG Értünk ne aggódj! A baj törődik velünk, s a veszély még nem hagyta cserben soha a magyart! FŐPAP Görbén beszélsz. ÖREG Tudnád-e, hogy miért? Ökör ha csára térne, hajszolod, s ha hajszra, rákiáltasz: csá ide! — térítgeted, míg egyenesbe nem jő. Vesd ránk a példát, s rájössz, püspök úr, van értelme a görbe szónak is. Békülni jöttél — s Vászolyt kérdezed. Vészt emlegetsz — noha békülni jöttél. Más-más urat szolgálunk, Vajh, mi vett rá, velem, pogánnyal összeadd magad? Tudhatnád pedig: tűz, víz nem vegyül. Megudvarolsz most, kérsz, holott irántam gyűlölséggel fölötte rakva vagy. S ha célhoz érsz ma, holnap újra gyűlölsz, a tisztességet szidalomra váltod. 1224
