Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
hogy meg ne sértsem. Mit vétettem én? Kezet emelt rám, üt-ver szünetlenüi és fosztogat és rámnehezedik. Szemem világát vette volna el, — holt fiacskámra mondom — nem nyüszítenék ! ÖREG Nyugodj, fiam. Ne zaklasd jajgatással égi útján a holtat. Azt hiszem, a te Istened nem büntethet így. Ha mégis, akkor igazságtalan. Kétannydt éltem, mit te, kényszerű szolgájaként a kényes légieknek. Ég s föld között dobálták, csontomat ízekre törték s gyúrták újra össze. Próbájukat kiálltam, álomi beszédüket azóta hallom, értem. Ha gőgös papjaid csak fele kínt viseltek volna, jobban értenék az Ég szándékát és törvényeit. ISTVÁN Mire való az össze-vdssza szó? ÖREG Azért csak hallgasd, István úr, tovább. Hitem szerint a teremtő Atya kétízben gondol igazán véled: életre «rendel s a halál után eligazítja égi sorsodat. A két idő közt teljesen szabad vagy. ISTVÁN S ha eltévesztem, mert jelet nem ád, megbüntet érte irgalmatlanul. ÖREG A jel te vagy. És én. És minden ember, minden teremtett léleik, lelkes állat, s a millió fű mind külön-külön. Figyeld a fát, az elvetett magot, Ö igyekszik teremni bennük is. Ismerd meg magad és Istenre ismersz. ISTVÁN Súlyát ismerem büntető kezének. ÖREG Ha elvetted a jót az Űr kezéből, miért ne vennéd el a rosszat is? ISTVÁN Tréfálsz, vén pogány? Mit mívelsz velem? Nyelvedre hogy jön keresztényi szó? ÖREG Udvarodban 'hallottam ezt annyiszor, hogy Róma nyelvén is tudom idézni. Hallgasd: Si bona suscepimi de manu Domini, s a másik fele: mala auteim quare non sustineaimá. ISTVÁN Jó, hogy a nyelved kd nem tört bele. ÖREG Azért citáltam, hogy vadítsalak. Megcsúfolta arcodat a fájdalom, tekintetedben a lélek nem él. Szedd össze magad, István, féltelek. ISTVÁN Mit szedjek össze? Elment a fiam, s magával vitte minden kedvemet. Már nem tudom jövendő napjaim. Kisemmizett az Isten, meglopott, elvette orvul egyanegy fiam! ÖREG Ne káromold! A halál: számadás. S bizony mondom, Imrének bűne nincs. Az égdek az alsó kék eget megnyitották s karolva kétfelé! Világ Atyjához most repítik őt. Bár vittek volna engem el az égiek! Időm jócskán kitelt: száz év felett számlálom lassiú és haszontalan esztendeimet. Levedleni ezt a büdös és fájó húst magamról — ezt akarom! S nem megy, mert lehetetlen. Nem ment föl Isten dodgavégezetlen emberfiát, de még csak egy nyulat sem! ISTVÁN Édes fiaimat mért mentette föl, holott tömérdek drága munka várta? Halálával veszített Isten is! Minket veszített! Hű kézzel ki fogja megtartani és erősíteni ezt a szertelen, ingatag hitű magyari népet Krisztus jó hitében? ÖREG Add alább, István! Ne szidd ezt a népet. Szabad elméjű, de nem szertelen. ISTVÁN Enyéim, szidhatom. Én vívtam érte. ÖREG S Géza úr! ISTVÁN ö is. ÖREG S hű bajorjaid! ISTVÁN ök is! ÖREG Levágták Koppányt! ISTVÁN Mert pogány vala! Mert pogány vala! x 1221
