Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 12. szám - Ratkó József: Segítsd a királyt! (dráma)
> ÖREG Mert ő jussolta volna Géza úr fejdelmi szőkét! ISTVÁN S anyámat is, Saroltot! ÖREG Nem gyermek dolga asszonyt félteni! ISTVÁN Gyűlölte Koppányi; Sarolt maga is; ÖREG Sarolt öccsét, a keresztény Gyulát Erdély földjéről haddal kivetetted, aztán elűzted udvarodból is. ISTVÁN Hűtlenikedett, a dézsimát visszafogta. ÖREG S Aj'tomyra mit tudsz rosszat mondani? ISTVÁN Ejnye, atyácska, vizsgáztatsz? ÖREG A bűnt vizsgálgatom csak. ISTVÁN Az én bűnömet? Ajtonyét vizsgáld! A Querfurti Brúnót, Isten emberét majdnem lenyakazta. ÖREG S halállal lakóit! ISTVÁN Volt más bűne bőven! Megdézsmált mindéin sóhozó hajót, s elragadta királyi (jussomat. S ha nem jelenti meg Csanád — az ország alsó részeit göröggé teszi. Haddal törtem le. Jó vitézeim némelyeket — Isten bocsássa meg — megvakítottak. Nagy vétség vala! ÖREG S aztán meggyén tak jó vitézeid! ISTVÁN Ne gúnyolódj! — Törvényt tettem ellenük. ÖREG Törvény a látást visszaadja-e? S mind a kitépett nyelvet, a levágott kézfejeket? Az istenkerülőnek fejét kopasztod — jól van. Az a haj kinő s a szégyen eüm/úüik (felőle. De a nyelveden, mondd, hová legyen? S milyen dolgot kínálsz a félikarúnak, hogy eltarthassa kiscselédeit ? Ej, István, István! Halála előtt szavamat vette Géza úr, hogy holtomig szolgáljalak. Áléivá már erőst azt hajtogatta: Segítsd a királyt, szolgálj István helyett az égieknek, nem árt, ha mind a 'két Isten segéli. ISTVÁN Az egy Isten, ha jónak látja, megsegít. De a pogány (beszédet bünteti. S megbüntet engem is, mert hallgatom. ÖREG Mást sem emlegetsz: bűnt és büntetést. Meztelen fejű papjaid mihelyt ország földjére dugják nyelvöket, e két szó tüstént szájukhoz ragad. Köszönni, kérni egy se tud szavunkon; bűn, büntetés — mindegyre ezt habogják, s kényes orrukkal ö rdögf i n gsza go t aliítanak, hol orgona virít is. S fejünkre rosszat annyit hordanak — nincs oly hegye a világnak talán, amely fölérné vélte-ibűnemket! Vad, engedetlen, szertelen, pogány, magabízó, vak lelkű és tudatlan, ördög-kergette eszű, bikkfa-nyelvű — így tisztelik meg hitre hajtott nyájadat. Felőlünk jót, ha egy is mondana, vélném: az esze hagyta el, király. ISTVÁN Csikót ha betörsz, mit teszesz vele? Nyaggatod, űzöd, véfcnyát (megcsapod, vered, amíg kezedhez nem szokik. ÖREG S aztán ajnározom, ha szóit fogad. ISTVÁN Dicsérni népet — mértéke felett latorkodás. ÖRJEG Latorja válogatja. A szomszédot, a sógor-nép urát tekintsd: övéit hogyan andalítja, dajkálja szép szavakkal szerfelett! S (minket leszól. Üss rá nyelvére, mert szarni se lát a gőgjétől, király! ISTVÁN Tavaly békét fogadtunk — nem lehet. ÖREG öreg hiba. Hadat szed, s ránk jön újra. S te cmég papokért udvarolsz neki! Ellenséged is bajor, híved is. Nincs ép eszénél, aki érti ezt. ISTVÁN Itt jő a püspök, majd eligazít. 1222
