Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Kovács István: Dragoslav Mihajlovič: Petrija koszorúja, Ota Dub: Orvosprofesszorok, Grigore Zanc: Zuhanás
Ota Dub: Orvosprofesszorok Amilyen visszhangos sikere volt Magyarországon (is) a Kórház a város szélén című csehszlovák tv-filmsorozatnaik, annyira visszhangtalan Óta Dub cseh író Orvos- professzorok című „kónházregénye”. A Magyar Televízióban 1982-ben sugárzott 13 részes történetfüzér nézőszáma — Szilágyi Erzsébetnek a Jelkép idei 1. számában megjelent tanulmánya szerint — 4 millió 270 ezer és 6 milidó 560 ezer között váltakozott. Óta Dub '1982-ben magyarul Polák Imre fordításéban megjelent könyvének hazánkban forgalomba hozott példányszáma 1600. Hányán olvashatták ezt a regényt? Tizenhatan? százbaitvanan? ezenhatszázan? Ha Kórház a város szélén címmel jelenik meg, 16 000 példány is elkelhetett volna belőle ... Lehet, hogy a népszerű cseh írót is a sikeres tv-fiilimsorozat ilhilette az Orvos- professzorok megírására? Ennek történeteiben is meghatározó „a szerelem, a barátság, a nemzedéki ellentét, a gyermek-szülő kapcsolat, a munka, a karrier.” Igaz, itt a két főhős közül csak egyik maradhat ideál: Grund professzor. Tény, hogy az „egymásba ékelődő” és a főszereplőik — Emil Grund professzor és tanítványa Karel Krejci professzor — személye által összefogott epizód-fejezetek a filmforgatókönyv és a regény határán állnak. Innen az az érzésünk, hogy elnagyoltak ... Híján vannak az értő rendezőnek és a jó színészeknek. Az Orvosprofesz- szorokról elmondható: forgatókönyvnek még talán igényes is, regénynek azonban felületes. Ez utóbbi jelzésére idézhetjük az író egy közhelyndk is bombasztikus bölcselkedését: „Az élet elképzelhetetlen konfliktusok nélkül. Velejárója az összeütközés, amely során ki-ki a saját akaratát, nézeteit igyekszik érvényesíteni. Kicsiben és nagyban egyaránt. Bárhová tekintesz, mindenütt viaskodtak és viaskodnak, csak az ellenfél megsemmisítésére irányuló törekvések miértéke különböző. Ahol az okosabb enged, ott egy időre helyreáll a nyugalom, de ahol csődöt mond a józan ész, sebesültek és halottak borítják a csatateret.” S a következő bekezdést is egy képzavaros mondat vezeti be: „Grund iskolája hosszú és tekervényes útra lépett”. Persze az írót rutinja végső soron nem hagyja cserben. Főhősei, Grund és Krejci hús-vér alakok, de még a Kreijöit elcsábító Petra Cyprianova doktornő jelleme is jól megrajzolt. Legfeljebb az furcsállhatő, hogy azután is kiáll Krejci mellett, amikor az már — részben kettejük kapcsolata miatt — bukott ember lesz. Talán ő is annyira bízna tehetségében; mint Grund professzor vagy éppenséggel az író, aki sorsa népmeséi jobbrafordulását sugallja Krejcinek a könyve végén. A negatív hősök közül teljes egészében hiteles az akadékoskodó Jizera igazgató, aki a „jól megérdemelt nyugdíjba” menekíti a mindenki által tisztelt és szeretett Grundot. Poupa doktorról viszont messziről érződik, hogy az író csak azért keltette életre, azért emelte be könyvéibe, hogy legyen benne egy — az orvostársadalmat bekor,mozó — velejéig negatív figura is. (Aki nem általi betegeitől pénzt elfogadni, s amikor — Jizera igazgató nagy örömére —, leleplezik, hogy romlottságát országvilág előtt bizonyítsa; diszidálni akar.) E megjegyzések ellenére is sietek leszögezni: az Orvosprofesszorok olvastatja magát, s nem hinném, hogy rosszabb lenne, mint a bevezetőben említett jeles filmsorozat. Kétségtelen, hogy az olvasónak — rendezőiként és színészként is — szívvel lélekkel az író mellé kell állnia. Ez olykor szórakoztató, olykor fárasztó. (Európa, 1982). 1214
