Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Pomogáts Béla: Műhely New Brunswick-ban (Nagy Károly: Magyar szigetvilágban ma és holnap)
POMOGÁTS BÉLA Műhely New Brunswick-ban NAGY KÁROLY: MAGYAR SZIGETVILÁGBAN MA ÉS HOLNAP Az amerikai New Brunswick-iban élő Nagy Károly jól ismert egyénisége az Anyanyelvi Konferenciáknak, előadásai, felszólalásai mindig érdeklődést és visszhangot keltenek, szervező készsége, polémikus lendülete fáradhatatlan szellemi erőként szolgálja és viszi előre a konferenciák ügyét. Személyes sorsa, tudományos pályája a nyugati világban élő magyar értelmiség markáns alakjává teszik: 1953-ban Nyíregyházán végzett tanítóképzőt, tanyán és falun volt pedagógus, 1956-ban hagyta el az országot, az Egyesült Államokban telepedett le, pszichológiai, majd szociológiai tanulmányokat folytatott, 1970-ben New Yorkban szerzett doktorátust. 1965-ben a New Bruns wie k-i Rutgers Egyetem szociológia-tanára, 1982-ben a Middlesex County College szociológia- és pszichológia-professzora lett. 1960-ban egyik alapítója volt a Magyar öregdiák Szövetség hétvégi magyar iskolájának, ahol azóta is tanít. 1977 óta szervezi a Bessenyei György Kör szabadegyetemi előadásait, és szerkeszti a kör kiadványsorozatát. Tanulmányai és cikkei amerikai, nyugat-európai és hazai folyóiratokban, tudományos kiadványokban jelennek meg, 1970-ben adta közre Literature as an Instrument of Social Change in the Hungary of the 1960’s (Az irodalom mint a társadalmi változások eszköze Magyarországon az 1960- as években) című doktori disszertációját, 1977-ben Tanítsunk magyarul, most pedig Magyar szigetvilágban ma és holnap címmel jelentek meg könyvei. Űj munkája tanulmányok, előadások, kisebb cikkek és interjúk gyűjteménye, ezek eredetileg folyóiratokban, többnyire a budapesti Nyelvünk és Kultúránkban, illetve az amerikai Itt-Ott című lapban láttak napvilágot, de találkoztunk olyan írásokkal is, amelyek a budapesti Kortársban, Valóságban, Vigíliában és Népszavában, a debreceni Alföldben, a marosvásárhelyi Igaz Szóban, a müncheni Üj Látóhatárban, a New Brunswicik-i Ötágú Sípban vagy a torontói Tanúban kerültek először az olvasó elé. Már ez a vázlatos bibliográfiai jegyzék is mutatja, hogy Nagy Károly a magyar kultúra egyetemességének jegyében gondolkodik, és lehetőleg minden fontosabb magyar kulturális fórummal kapcsolatot keres, függetlenül attól, hogy ezek a fórumok Magyar- országon, a szomszédos országok magyar nemzetiségi kultúráinak keretei között vagy a nyugat-európai és tengerentúli magyar intézmények körében találhatók. A világban élő magyarság természetes etnikai és kulturális összetartozásának eszméjét vallja, ennek a hitvallásának a kötet szinte minden egyes darabjában hangot ad. Tanítsunk magyar sorsközösség-vállalást! című írásában a következőket jelenti ki: „Nekünk, magyaroknak a nagyvilágban újra meg kell ismernünk, meg kell tanulnunk egymást és egymás valóságait: erejét, gyengéit és akaratát, kötöttségeit és szárnyaló művészetét. Ismét meg kell tanulnunk egymás szavait megérteni, egymással szót érteni. Hogy egymás szószólóivá lehessünk ...” 1199
