Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Dercsényi Dezső: Műemlékvédelmünk megújhodása (emlékirat III.)
ellentmondásban — amint látni leihet — azzal, arait Várnai Dezsőről a fentebb leírtam. Míg ugyanis Gerevich irányítása a legszigorúbb tudományosan megállapítható tényekre épült és ennek Lux Kálmán — a lillafüredi Palota Szálló tervezője — is igyekezett messzemenően eleget tenni, Várnai kettős szorítás alatt állott. Ott állt mögötte Lépőid Antal, aiki viszont minél többet akart látni nemcsak az Árpádok, de a XIII. század elejétől az esztergomi érsekek palotájából. Ebből a kettős és kétségtelen ellentétes irányú indítékból Várnai számára csak egy kiút volt: tudományosan megalapozott érvekkel bebizonyítani az általa javasolt — s az elképzelésektől, tervektől eltérő — megoldások helyességét. Erre, úgy vélem, a várkápolna északi és déli normann íves kapuja (talán a legjobb példa. Bármennyire is széttördeli az előadás folyamatosságát — mint az előbbi Várnai epizód — úgy vélem, itt ki kell térni Lux Géza szerepére. Lux Géza, idősebb Lux Kálmán első fia (milyen véletlen, ő is 1910-ben született), a műemléki munkában édesapjának legjobb segítőtársa volt. Míg apja nagy építészeti kultúrával, biztos statikai tudásával végeredményben mégis abban a korban nőtt fel, amikor a műemlékek stílszerű helyreállítása dívott, fia már teljesen az új műemléki szemléletben nevelkedett. Nemcsak szemlélete, hallatlan munkabírása, páratlan rajzkészsége miatt is úgy hiszem, halála volt a legnagyobb személyi kár, ami a II. világháborúban a magyar műemlékvédelmet érte. Az esztergomi helyreállításban Lux Gézának döntő szerepe volt. Elképzeléseinek vázlatait, látképeit az GMF tervtára őrzi. Ezek két szempontból érdekesek, részben a hallatlan gondosság, amellyel a megtalált emlék minden -részletét megőrizték, másrészt a rajzok azt is bizonyítják, hogy néhány részlet eredeti rendeltetését félreértették s csak a helyszíni munka során Várnai Dezsőnek sikerült a helyes megoldást megtalálnia. Ennek jellegzetes példája az ún. normann fogazatos díszítésű kapuk kérdése. Mivel ‘két félköríves normann díszítésű ívet találtak, a terv körablakot javasolt készíteni, mely a szentélyt díszítette. Várnai megkísérelte összeállítani az íveket, ezek azonban eltérő sugárnak voltak s ellenálltak a kísérletnek. Közben az északi mellékkápolna kapujával (kapcsolatban a helyreállítás kulcspontjéra tapintott rá. Sikerült ugyanis az oszlopfők közül azt a fejezetet megtalálni, amely a (északi) *bal falában lévő (nyugati) oszlopát díszítette, abakuszának (fedőlapjának) felső részén a normann ív jellegzetes végződésének habarcslenyotrnatával. Még jelentősebb volt az a (körülmény, hogy az oszlopfővel együtt előkerült töredékek nemcsak a normann (dísz flólkörfves lezáró jellegét bizonyították, hanem pontos kiinduló pontját alkották a diadalív helyreállításának is. Ez utóbbit a tervek ugyancsak másként — a mainál nyamottaibban és tömörebben — javasolták megoldani. Aki figyelmesen megnézi az északi mellékkápolna 'kapuját, a „varratokból”, a maltercsí- kokból mint tanújelből ima is leolvashatja a megtalált részek összeillesztését. Tudni kell ugyanis, hogy az (esztergomi kápolna lehullott részeinek eredeti helyzetét hármas kontrollal lehetett ellenőrizni. A törésfelületek illeszkedése, melynek helyességét a kápolna kétszeri kifestésének motívumaival kétszeresen ellenőrizni lehetett. A kápolnát ugyanis épülése után és a XIV. században is (kifestették, e kétszeres, jobbára dekoratív motívum festés nyomait tölbbé-lkevésibé megőrizték a lehullott töredékék. S így, ha a tönésfelületék egyezték, illetőleg egymásba illettek, a kétszeres festett dísz motívumai további kontroll lehetőségét biztosították. Az északi (kapu és a diadalívnek hozzákapcsolódó indítása nemcsak a hajó terének boltozatát, de a szentély (boltozat helyreállítását ás elősegítette. Várnai említett cikkéből tudjuk, hogy Gerevich a szentély boltozatának, valamint a rózsaablak iküliős szerkezetének helyreállításáról, mint (kétséges megoldásról hallani sem akart. Amikor Várnai mindkettőt száraz homokban, illetve mintaállványon 'összeállította, hozzájárult elhelyezéséhez. Volt (még egy — a imagyar gyakorlatban elsőízben alkalmazott — újítás. A boltozat összeállítása s a kváderikövek visszahelyezése után 'bizonyos pontokon, legfőképp a boltozatokon, de a falakon is hiányok mutatkoztak. Ezék pótlására nem 1192
