Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Dercsényi Dezső: Műemlékvédelmünk megújhodása (emlékirat III.)
Möller azonban 1934. szeptember 30-án meghalt, Lux Kálmán pedig azt javasolta, hogy a belső földréteg egy részének eltávolításával a feltáruló falakat kő cserélésekkel, valamint a külső és belső hézagolással kell ellenáilóbbá tenni. Lényegében tehát a várfal melletti földréteg eltávolításával ásatást kezdeményezett. Ennek során bukkanták a várkápolnához a reneszánsz idején épített lépcsőre (korábban, mint a nyomok mutatták, ide lépcső vezetett fel), majd lassan feltárultak a kora gótikus várkápolna falad, a palota termei és a föld kihordása közben a szépen faragott ikvádertbövek százai. A kápolna falait trecento freskók díszítették, amelyeket első ízben Nifcássy Lajos — aki akkoron a Keresztény Múzeumban a garairn- szentbenedekd oltárt, Kolozsvári Tamás remekét restaurálta — igyekezett konzerválni. A nedves földréteg ugyanis jól megőrizte a falképéket, ezek azonban a napfényre kerülve kiszáradtak és porlani kezdtek. E munkálatokról a szemtanú Várnai Dezső így emlékezik (Magyar Műemlék- védelem 1971—72. Bp., 1974.): „A földfeltöltést költség- és időikímélés végett lapátokkal a várfalon át, a szó szoros értelmében szélnek eresztettük. A vízivárosi háztetők az állandó szél miatt olyanok lettek a finom portól, mintha havazott volna.” Tőle tudjuk, hogy Alaxa Kálmán, aki mint Möller-tanátvány vezette a munkát és Toldy János, aki 1935-ig ennek utódja volt, feljegyzéseiben beszámol róla, hogy dorogi bányászok az ottan kapott csillével később az északi oldalra terítették a kiemelt földet. Mielőtt tovább mennék, a szemtanúról, Várnai Dezsőről néhány szót, mert emléke — főként az esztergomi munkák -miatt — ezt feltétlenül megilleti. Egykorúak voltunk, s ezt onnan tudom, hogy később egy, a váci Szent Miklós térd iskola Éder Katinka tanítónő vezette első osztályos tanulóiról készült tablón felismerte imagát s elmondta, hogy szüleivel -Erdélyből menekült Váora. A háború utáni magyar kormány úgy Vélte, hogy az utódállamokat, elsősorban Romániát megbénítja, ha a közigazgatás szakembereit kivonja -onnan, pedig valójában nagy szívességet tett az újonnan berendezkedőknek. A „menekülteknek” — akkoriban így nevezték őket — természetesen a magyar ál-lam sem állást, sem lakást nem tudott adni. A háború alatt felduzzadt igazgatási szervezetet „B” listával kellett a stabilizációkor lecsökkenteni, a magyar lakáshelyzet pedig a háború alatt és után elmaradt lakásépítkezés miatt katasztrofális -volt. Ez utóbbi esetben is a kormányzat háncs,a fogta csuika helyzetbe került: az alacsony bérek -miatt be kellett „fagyasztani” a -lakbéreket s ez nem tette rentábilissá a lakásépítést. Ez utóbbi csak a húszas évek vége felé, az ún. LÁB-fcöicsönökfcel, elsősorban a sajátház építés révén — noha ez is rendkívül terheket jelentett — indult meg. Jól emlékszem, Breszly Elemért, nagybátyámat Pest—Pilis—Solt—Kiskun vármegye főispánjává nevezték 'ki 1922-ben. Az ország legnagyobb megyéjének kormánytisztviselője közei egy fél évtizedig kénytelen volt megtartani váci lakását, mert Budapesten nem kapott (értsd, nem tudott magának bérelni) megfelelő lakást. Ez ideig a Vármegyeházán rendeztek be számára szükséglakást, ahol időnként én is megháltam. Az erdélyi „menekültek” tehát azokban a vagonokban maradtak, amelyekben csekély ingóságaikkal eredeti lakhelyükről eltávoztak. Ezek a vagonok azután (lassan feltöltöttek a budapesti pályaudvarok szabad vágányait, majd szinte a -közlekedési ed-ény törvényei szerint a környező városok szabad vágányaira kerültek. 1-gy került Várnai Dezső családjával Vácra s mint tanköteles, ugyanabba az iskolába, ahova én is jártam. Talán felesleges is leírnom, mindez csak nagyon későn, amikor mindketten az Országos Műemléki Felügyelőségen dolgoztunk, derült ki. Jómagam, ha tudtam, segítettem pályáilutásáhan, ezt elsősorban azért tettem, mert ismertem esztergomi munkásságát. Ma is vallom, amit többször leírtam, az -esztergomi várpalota nem lett volna az, aminek ma is tiszteljük, a magyar műemlékvédelem példamutató alkotása, Várnai Dezső nélkül. A korábbi Gerevi-tíhről, Lux Kálmánról mondották egyáltalában nem állnak 1191
