Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Csabua Amiredzsibi: Data Tutashia (regényrészlet, Manana Szaladze nyersfordításának felhasználásával fordította Bíró Margit és Komlósy András)
Megkerültem a (házat, odaértem a lépcsőhöz. Hátára terített szűrjében Data Tutashia ott üllt a lépcsőn, a .korlátnak dőlve bámult az égre. Bementünk, lefeküdtünk. Én az italtól hamar elaludtam, nem tudom, hogy Data korán aludt-e el, vagy .későn. Hajnalban újra kezdődött a harangozás és a lárma. Nem vártuk meg Topana megjelenését, felöltöztünk és kimentünk az udvarra. Egy ikds idő múlva összegyűlt a nép. Felsorakoztak. Megjelent Kakája Tabagari, felállt a tuskójára. Először imákat mondtak. Utána Tabagari magyarázata következett: „Aki a mái naptól kezdve atyánkat és kenyéradónkat egyszerűen csak Arkipo néven említi, annak magával Arkipóval gyűlik meg a baja!” Felsorolta mind a hét nevet. Az emíberek elnémultak. Aztán megszólalt valaki: „Tanítsd meg nekünk, különben végünk van!” Erre Tabagari: „Megtanítom, hogyne (tanítanám.” — Addig mondjátok az imát, hogy „akinek a neve Arkipo”, akkor álljatok meg, és ne mondjátok tovább! — És a mi kenyerünk és eledelünk adományozója, a mii legkönyörületesefbb és legjóságosabb atyánk, akinek a neve Arkipo ... — Most tegyétek hozzá: Ekvtfime, Melenti, Paiievktd, Domenti, Abeszalom, Ti- hon és Kaleniike — .ehhez pedig úgy, ahogy régen: éljen örökké! Semmi sem lett belőle, nem tudták megjegyezni a neveket. Tabagari (tett még három vagy négy kísérletet, de sehogy sem ment a fejükbe. Szeturi jobbkeze dühös lett, nagyon dühös. — Nehéz .ilyen hirtelen, Kako-batono — mondta valaki. — Elég a beszédből! — .mormolta Tabagari. Mindenki elhallgatott. — Tudjátok, hogy mit jelentenek ezek a nevek? — Nem tudjuk. — Honnan tudnánk? — Arkipóval együtt összesen nyolc volt, ugye? — mondta Tabagari. — Nyolc lett voUna? — Nyolc, nyolc! — Akkor most elmondom mind a nyolcról, hogy mit jelentenek — mormolta Tabagari. — A neveket ma estére (mindenkinek tudnia ikell. Figyeljetek ide: Istállómester — ezt eddig is tudtátok. — Tudtük. — Persze, hogy tudtuk. — Most is tudjuk. — Figyelem! A nevek, amiket felsoroltam, a következőket jelentik: jószívű, gondoskodó, hőn óhajtott, békéltető, béke atyja, boldogság hozója és fényes győzelmet arató. Megértettétek? — Tanuljuk meg így, Kako-batono! Grúzul könnyebben megy nekünk. — Ezt hallani sem akarom! Elég a beszédből! Ügy kell megtanulnotok, ahogy mondtam. Másról szó sem lehet! — Akkor taníts még minket egy (kicsit, különben ... — Adj haladékot, Kako-batono! Ki tud egy nap alatt ennyi bölcsességet megtanulni ?! — Igen, tényleg jó lenne egy kis haladék. — Elég a beszédből! Nincs haladék. Leírom egy papírra, megkapjátok, és Sze- rapiona ugye ismeri a betűket, majd ő segít nektek. Tabagari elment, hogy papírt hozzon. — Végünk van, elpusztulunk családostul! Le fog szakadni a derekunk, Szera- piona velünk fogja kiásatni az ő részét is. — Erre nincs .joga! Ha ismeri a .betűket, segítenie kell nekünk ingyér, hogy képzeli! — Még mit nem! Én .például tudok cipőt varrni. Most azért varrják nektek cipőt ingyér? 1180
