Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 11. szám - Csabua Amiredzsibi: Data Tutashia (regényrészlet, Manana Szaladze nyersfordításának felhasználásával fordította Bíró Margit és Komlósy András)

Szeturi letért az útról, mentünk még egy darabig, majd odaértünk egy kúthoz. A kút mellett egy oszlop állt. Az oszlopon jókora harang [függött, a harang nyelvéről pedig egy madzag lógott bele a kútba. A kútban egy ember (gubbasztott, aki a madzag másik ivégét a kezében tartotta.

— Ez az a törpe, akit Tabagani reggel a többiekkel együtt dolgozni vitt! — ismertem rá az emberre.

— igen, ő az — erősítette meg Szeturi. — Huszonöt kopeket fizetek neki naponta, és ezt mindenki tudja. Süketnéma.

— Így ül itt reggeltől estig ezzel a madzaggal a kezében? — kérdezte Data.

— Igen. Ül és fogja a madzagot.

— De hát mit csinál ebben a mély kútban ez a szerencsétlen? — Jó mély volt a kút, még csodálkoztam is, hogy nem volt benne víz.

— Reményt csinál, drága Moszém, reményt azoknak az embereknek, ott! — válaszolta Szeturi, és a völgy túlsó oldalán lévő bánya fellé mutatott.

— Ugyan már! Istenben is inkább csak az ellenségem reménykedjen, ha akar, pedig ő a mennyékben lakik! Hogy reménykedhetne bárki is éhben a kútba vetett emberben ?!

— Mindjárt .megértitek, ha elmondom, hogy hogyan rendeztem el a dolgokat. Akik ott, a barlangban ásnak, abban reménykednek, hogy a járat ide, ebbe a kútba fog kijutni.

— Állj meg, Arkipo, az ég szerelmére! — szakítottam félbe. — Hát nem magad mondtad, hogy az a járat felfelé és tőlünk elfelé halad?!

— De, én mondtam. És?

— Hogyhogy és?! Ha az a járat egyre távolodik ettől a kúttól, és egyre emelkedik, akkor hogy fog átjönni erre az oldalra, hogy köthetne ki ebben a kútban?!

— Se átjönni nem fog, se a kútban nem fog kikötni. (Látod azt a hegyet, ugye? Abban a hegyben fog kanyarogni, és sehova sem fog kijutni belőle. így van eltervezve — mondta Szeturi.

— És az emberek ezt tudják?

— Tudják, hogyne tudnák. De mert ezt nagyon könnyű kitalálni, tudod-e mi jár a fejükben? Azt gondolják: „Ha ezt ilyen könnyen kitaláltuk a saját eszünkkel, akkor valószínűleg másképpen van. Csak nem mond nekünk Szeturi ilyen átlátszó hazugságot? A kúthoz fogunk kijutni, ez egészen biztos.”

— Miért lóg itt ez a harang, és miért ül a kútban a törpe? — kérdezte Tutashia Sze túritól.

— Ez a törpe — Zebónak hívják — varázsló hírében áll, és azt beszélik, hogy ő meg fogja hallani, ha a j'árat száz százsenyre megközelíti a kutat. Amint ezt meghallja, rögtön meghúzza a harangot. Nem is tudjátok elképzelni, hogy várják azt a harangszót! Csupa fül mindegyik. Komolyan mondom, emelni akaróik valamit a bérükön, de minden attól függ, hogy alakul a helyzet, ha a járat sokáig nem éri el a kutat. Meg van még valami: joblb egy új trükköt kitalálni, mint a bért fölemelni. Sokkal biztonságosabb megoldás — csak hát azt ki is kell találni!

Data Tutasihiára rájött a nevetés. Próbálta visszatartani, kezével eltakarta a száját, hogy ne sértse meg a házigazdát, de hiába.

Belenéztem a .kútba. A törpe szinte percenként odatapasztotta a fülét a kút falához, és magában mormogott valamit.

— Nem azt mondtad, hogy süket?

— De azt.

— De ha egyszer süket, ajkkor hagy hallhatna meg bármit is ez a szerencsétlen?

— Drága Moszém, úgy látszik, hiába jártattam annyit a számat, semmit sem értettél meg! Most nincs kedvem elölről kezdeni az egészet — csattant föl Szeturi. Itt töltőd a telet, ha odafigyelsz, látni fogod, hogy mennek itt a 'dolgok. Mire kitavaszodik, már tudni fogod, hogy igazam van.

Data intett nékem a szemével.

— Ne is fárasszad magad, Arkipo-.batono. Nagyon szépen köszönjük. Mi most elmegyünk, pihenünk egy kicsit, aztán majd később még beszélgetünk.

1174