Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 11. szám - Csabua Amiredzsibi: Data Tutashia (regényrészlet, Manana Szaladze nyersfordításának felhasználásával fordította Bíró Margit és Komlósy András)

ják nekik, állandóan a te dicséretedet hallják. Akkor majd ők magúik is dicsérni fognak. Ezért hoztam ide Tabagarit a Kviríke templomiból. Imádságot írattam vele — verseseket ds, éneklésre valóikat ás, meg csak olyan egyszerűeket is. Igazán jól csinálja, 'kitűnően. Felsorakoztatja az embereket, és naponta háromszor elismétel- teti velük ezeket. Először reggel, másodszor munka köziben, harmadszor meg este, amikor hazatérnek. Az imáikat időnként cserélni kell. Az óima elkopik és veszít az erejéből, ha hosszú ideig ugyanaz marad ... Hadd töltsék egy kis pálinkát, aztán majd azt is elmondom, ami a legfontosabb. Igyunk a harmadik evangéliumra! Olajbogyót egyikőtök sem eszik. Talán nem szeretitek? Vegyetek belőle, nagyon jó ízt hagy a szájban.

— Ha eredetileg Ábelnek hívtak téged, akkor miiért nevezted el magad Arfci- pónak? — Szeturi beszédes kedvében volt, ha meg akartam tudni valamit, most kellett megkérdeznem.

— Még hogy miért? Tudod, mit jelent görögül az, hogy Ábel? Ábel annyi mint... Add csak ide nekem azt a könyvet... Igen, ez az!... Nyiüzsgölődő, aggodalmaskodó embert jelent, ezen kívüli hitványságot és xémlétomást... Sötét emberek voltak a szüleim, nem tudták ezt. Most nézzük meg Arlkápót... Arfcipo! Tessék, itt van! Az Arfcipo istállómestert, ménesmestert jelent.

— Az embereid tudják, hogy az istálló és a lovak mesterének nevezted el magad?

— Tudják, persze, hogy tudják! Ha a népnek azt mondanád: „Emberek vagytok”, imit gondolsz, imát mondana? Azt, hogy „ha ember vagyok, akkor én is helyettesítem tudlak téged, szállj csak le a trónodról!” Ha meg leszálilsz, a helyedre ül és elzüllik. Azt kell mondaná nekik: „.Ló vagy, szamár vagy!” Ezt (könnyen elhiszik. Maguk ds tudják, hogy így van, tehát elhiszik, és szép nyugodtan, boldogan élnek. Így van ez, csak nem szaibad egyenesen a szemükbe mondani. Ügyesen kell (fogalmazni, képletesen!...

Miután erre is kiokított minket az istállómester, fülelni kezdett, majd felkiáltott:

— Topama, te akasztófavárág, gyere ihe azonnal, ha már úgy odatapadtál ahhoz az ajtóhoz, mint egy poloska!

Topana bejött és ugyanúgy szalutált Szetarinak, ahogy előzőleg nekünk.

— Remélem, egyetlen szót sem lmulasztottál el! Indulj és eredj a fogdába!... De be ne merészelj gyújtani, mert akikor nem elégszem ímeg három nappal, és tovább tartalak bent!

— Értettem, már megyek is a fogdába! De én nem a te szavaidra figyeltem. Ezeket hallgattam ki.

— Miért, én talán nem hallottam, amit ők mondtak?

— Persze, hogy hallottad, atyám és kenyéradóm, hallottad, már hogyne hallottad volna? De ha 'két ember hall és ért mindent, az nem ugyanaz, mintha csak egy ember hallja és érti.

Szeturi elgondolkozott, kezével az állát dörzsölgette, majd megszólalt:

— Jól van. Nem Ikeill a fogdáiba menned, megbocsátok neked. Menj el Kofci- nasviliékhez, és amikor Pelagáiával beszélsz, mellékesen hozd szóba, hogy Szpiridona Szulandzsiát azért büntették meg ma reggel, mert Arfcipóról mondott valamit, és ezt Kolpimov elmondta Tabagarinak. Ismételd el!

Az öregasszony térdreesett előtte, és a sekrestyés Kakoja által gyártott imát — ha azt nem is mondhatom, hogy eldarálta, mivel a nyelve állandóan kibukott fogatlan ínyei közül, a hangja meg olyan volt, mint egy varjúfliókáé, de — egyszuszra és lelkesen elmondta. (Felállt, megismételte kenyéradója szavait, katonásan elköszönt tőle, megfordult, és már csak egy lépésre volt az ajtótól, amikor Szeturi megállította:

— Ha annak a Kofcinosvilinefc nem lenne otthon a Pelagiája, aikkor menj el Kolpinovhoz, és az ő Teréziájának említsd meg azt, hogy aimlit Szpiridona Szuland1172