Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 11. szám - Csabua Amiredzsibi: Data Tutashia (regényrészlet, Manana Szaladze nyersfordításának felhasználásával fordította Bíró Margit és Komlósy András)

vonatkozik mindenkire, mert különben még ők is azt (követelnék, hogy délig adhassanak, ennek pedig az ügy látná kárát. Az ügyön nem a munkát értem — az emberökre gondotok, az ő életükről és jólétükről beszélek... Hosszú történet ez, Mo- sze-batono!... Igyunk az első evangéliumra, tessék, az a tejben főtt ándzsos szul- guni nagyon jól megy a pálinka mellé.

Tiósztot mondtunk, kiürítettük a poharainkat, megint Szeturihoz fordulok:

— Vajon az, (hogy Szpirádona Szulandzsdát ma reggel megverték és úgy kihajították a sorból, miint egy macsfcakölyköt, szintén az ő élete és jóléte érdekében történt?

— Azért hót! Miért, te mit gondoltál? Az emberek pontosan akkor züllenek el, amikor dlveszítik a félelem és a tisztelet érzését. Ki nem találnád, mit mondott Szpiridona Szulandzsia! Ezt mondta: „Arkiipo éppen csak annyit fizet nekünk, hogy éhen ne pusztuljunk”. A gazdagság és a fényűzés mindenféle romlottságot és erkölcstelenséget hoz magával. Tegyük fei, többet adok annak a naplopó Szplridoná- nak, mint amennyit eddig adtam. Akkor még többet fog kívánni, és ha azt már nem kapja meg, akikor rossz útra tér — elkezd lopni és irigykedni. Te is tudod: amint jóllakik a kecske, fairtkashúsra támad kedve. Mi ebből a tanulság? Ha jót akarsz valakinek, akkor nem szabad jóllakatnod, mert csak mohóivá teszed. Szpiridona Szulandzsia is miért mondta azt, almát mondott? Malacokat tartott. Kilenc malaca volt, hatot elvettem tőle, hármat (meghagytam néki. Eladta őket, pén2lhez jutott a családja — hát ezért! Nyolcat kellett volna elvennem és csak egyet hagyni neki, akkor semmit sem szólt volna. így van ez. Most, hogy Kakoja Tabagari egy hétig nem viszi munkára, és a gyermekei nélkülözni fognak, majd megbánja az a nagyszájú Szpiridona, hogy ilyet mondott. Másoknak is jó lecke lesz ez, hogy (többé ne mondjanak ilyet. Maga Szpiridona pedig repesni fog a boldogságtól, 'ha imajd ismét munkát kap és keresethez jut. Szpiridona valóban nagy bűnt (követett el a fecsegésével. Az még semmi, hogy ő maga hibázott, és ennek a kárát látja. Az igazi bűne az, -hogy ezzel másokat is arra (buzdított, arra ösztönzött, hogy ilyeneket mondjanak és rossz útra térjenek. Nekem, ha már egyszer a 'gazdájuk vagyok ezeknek az emberéknek, arra is gondolnom kell, hogy ‘ami kárt okozna nekik, ietérítené őket a helyes útról, azt még az előtt irtsam ki, mielőtt megnőne, megerősödne. Ha nem gondoskodnék az emberekről, ha nem az ő jólétükre gondolnék állandóan, ugyan mi értelme len,ne az életemnek? Világra jössz, eszel, iszol, mulatozol, az emberekért pedig semmi jót nem teszel — milyen élet az ilyen?! Igyunk a második evangéliumra. Ez a hal még jobb, mint a főtt szulguni, majd meglátjátok.

A házi,gazdánk látta, hogy Data is, mag én is nagy figyelemmel hallgatjuk, még jobban belejött és tovább folytatta:

— így van ez, uraim, ha az emberben nincs félelem, áfakor előbíb-utóbb biztosan elpusztul. De a félelem egymagában nem elég, szükség van még másra is. Először is az ember legyen mindig olyan feszes, mint a csonguri húrja. Ha szabadjára engeded, elhagyja magát, eltunyul. A tunya ernlber meg sem magának, se.m a hazájának nincs a hasznára. És mi a vége a tunyaságnak? Na, na, na!? Ezerféle nyavalya, betegség támadja meg a testet, és az emiber csak megy, csak megy a túlvilág felé. Minél tötab gondot veszel le a válláról, minél inkább alkalmat adsz neki arra, hogy elhagyja magát és éltunyuüjon, annál jobban megrövidíted az életét, így van ez. Mi másért kelteném fel őket éjnek évadján, mi másért fegyelmezném őket katonák módjára? Itt van ez a púpos Topana! Ha nem így bánnék vele, mi tartotta volna ennyi ideig életben? Tudja ő is, hogy én hosszalbtoítottam meg az életét, ezért olyan hálás nekem, ezért olyan hűséges hozzám. Aztán, tudjátok, van még valami. „Ostobának polyva, bölcsnek színanany a nevelés.” — Kakoja Tabagari szokta ezt gyakorta mondogatni, és ez nagyon igaz mondás. Az emberek ostobák. Amíg én őértük élék, ők velem szemben, az ördög oldalán állnak. Ez a dolgok rendje! Ha jót ákarsz a népnek, szeretetet kell .beleplántálnod a szívébe, ám ha oktalan, akkor hogyan tedd? A félelem önmagában ehhez nem elég. Akkor meg hogyan plántálhatod beléjülk a szeretetet? Hát úgy, ha éjjel-nappal a te nevedet hajtogat1171