Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 11. szám - Csabua Amiredzsibi: Data Tutashia (regényrészlet, Manana Szaladze nyersfordításának felhasználásával fordította Bíró Margit és Komlósy András)

CSABUA AMIREDZSIBI

Data Tutashia

MOSZ'E ZAMT-ARADZE

Egyszer jól elpáholtak miniket, híres betyárokat. Botokkal esteik nekünk. Nekem a lábam tört el, Data Tutaslhiiának a nyalka merevedett meg, a selbe is felszakadt a karján. Tíz -napig egyikünk sem tudott lóra ülni. Alk-i bujld-osásra adta a fejét, nem mehet orvoshoz, nem fekhet kórháziba! De meg hol is voltak még akkoriban kórházak?

őmiatta -pállottak el minket. Akinek baja -esik, mindig maga tehet róla. Erről van egy közmondás is, ejnye ... nem kiment a fejemből ?! Buta embereikre szokták mondani, pedig inkább az okosokkal esik meg ilyesimii. Néha úgy alakulnak a dolgok, hogy nem lehet nem beavatkozni. Ilyenkor aztán beavatkozol és elpáholtatod magadat, meg azt is, akii veled van.

A betyárnak télen a legnehezebb. Szakimé erdeiben ismertem egy embert, nála készültem áttelelnii. Data Tutashiiát is magammal vittem, azt mondta, még nem járt Szairmében. Felmentünk. A fegyvereinket elrejtettük a közelben, csak egy-egy pisztolyt tartottunk meg magunknál. Elmentünk az emberemhez; Szet-u-riniak hívták. Egyedül élt, a családja Kutaisziiben -lakott. Volt valami különleges föld azon a vidéken — azt a földet munkásokkal kiásatta, szétválogatták, átmosták, megszárí- t-o-tták és málhás lovakon meg szekereken Kiutaiszíibe szállították. Ott aztán megvették tőle az angolok. Olajnak, víznek meg effélének a kitermelésében lehetett hasznát venni. Jó -pénzt csinált .belőle. Korábban mór töltöttem nála egy telet. Akkor három munkása vélt, ő maga volt a negyedik, maga is ásott. Amikor eljöttem tőle, azt -mondta, látogassam meg megint. Akkoriban sóik volt a rabló, a hírem miatt akarhatta, hogy nála vendégeskedjék. Félt, hogy megtámadják, mert különben?! Biztosan -lett volna őt miért -megtámadni és kirabolni.

Data kilétét nem árultam el, más néven mutattam be neki. Maga Data kívánta így:

— Akiire n-em bízták titkot, az keményebb a -kőnél. Kitudódhat, -hogy Szeturt- nál töltöttem a telet; Szeturdt elverik és -kiszedik belőle az igazat. -Amint beismeri, börtönbe csukják. Ha viszont mint Portát vagy Csacsavát ismer meg engem, akkor addig fújja, hogy „Porta volt a neve, T-utashiiánafc még hírét sem hallottam”, amíg végül azokat is meggyőzi. Fenéken billentik és kidobják.

Po-ria néven m-utat-taim be Datát Szeturinak. B-eiuvitált minket. Valami Ta-bagari nevű embert találtunk nála. „A jobbkezem” — mondta Szeturt. — „Régebben sekrestyés volt a Szent Kvirike templomban”. Tabagiari egy kissé bicegett, és bocsánat a kifejezésért, de ennyire tafcnyios, ilyen soha el nem apadó orrot, mint az övé, azóta sem láttam. Aki -ránézett, annak még az evéstől Ss elment a kedve. Almikor először töltöttem a telet Szeiburiinál, akkor még nem volt nála ezt a Ta-bagard. Később kerüli hozzá.

Ta-bagari megtérített, be-h-ozo-tit mindent, és állva marad-t, amíg Szeturi azt nem mondta, hogy üljön le. Azt, -hogy milyen a hangja ennek a jöbbkéznek, jó ideig nem tudtuk meg, azon az estén egyetlen mukkot sem szólt. Egy kis idő múlva Szeturt szólalt -meg. Elmondta, hogy Tabaganinák Kako a keresztneve, és ami név csak létezik a vi-lágoin, legyen az női vagy férfinév, azt ő Isten szolgálatában mind megtanulta, tudja imliind-egyilket, sőt azt is, hogy melyik honnan ered. Erre Tabagari pontosan úgy tett, mint a kisgyerek, aki elszégyeil magát, amikor a vendégek dicsérik, hogy ,.milyen szép vagy, te vagy a imama szemefénye!” — összecsücsörítette a szá1167