Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Kamil Peteraj: A hal, Gyűlölet, A magány az egyetlen... (Varga Imre fordításai)
Gyűlölet Egész éjjel bongtak az órák: csak a zene hullt súlyosabban hajadna. Tétovázott kezed a sötétben, de ugyanaz volt rajta a hó. Míg az ablak vékony orkeszterében szólót játszott a vállad. A szájakban vörös lett a hang: a tiédbe kétszer kukkantott az emlékezet. Az eső ... csupa háztető volt. A levelek arany szobái melyekbe rétegek nélkül költözködött az év. És — szó szó után a torokba visszahullt. Önmaga árnyékába húzódó fa voltál, de az árny épp a másik oldalra vetült. A pillanat szíve a szem magasában dobogott. Véres kenyérként forgattunk szánkban a nyelvet A magány az egyetlen A magány az egyetlen otthon, ahol teljesen megismerszik a test: a homlokot köszönti a kéz, elmélázik a ráncokon, s a lélegzet körbesimítja az arcot és megterítve az asztal: árnyakkal teli tálak . .. összhangot teremteni ha kell, kapcsold fel a lámpát, s óvatosan vedd elő a suttogás evőeszközeit s világíts egyenest a fülbe . .. Vannak nevek, cicomásak, vallási vágyak a mélyben, mint jázmin és tiszta ékkövek az évgyűrűk tavasz-lakatú ládikáinak mélyén-----------De ki tud úgy belépni, hogy nem töri fel a zárat? Varga Imre fordításai
