Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 11. szám - Tóth László: Öt szlovák költő
la és a fiatal szlovák költészet válságtünetedről írt pontos esszéjére; olvassunk most néhány sor erejéig bele: „A má fiatal költészetünk áldozatául esett a metaforának. (...) Semmi kétség, a költészetnek (...) provokálnia kell: de csak addig, amíg a provokáció nem Válik alapvető fontosságú részéivé, amíg nem alakítja ki magában az olvasók sokkolásának könnyen leleplezhető sémáját... A konkrét költészetben (sic., a szerző a konterétisták költészetére gondol — T. iL. ímegj.) — nálunk — egy olyan szemlélet érvényesül, amelyik a szintézishez vezető utat képtelen észrevenni a részletek mozaikkockádtól. ... a költő kizárólag csak a saját belső világát teszi meg vizsgálata tárgyául: a költő belső világa és a külső valóság közötti mérleg nyelve erősen a belső világ javára billent meg (...) Mii tötoib, a belső világ feltárásának folyamata odáig vezetett, hogy a költő lemondott a valóság dolgai közti összefüggésekről, azokkal csupán önmaga belső világát és annak állapotait nevezi meg, egy új belső valóságot teremtve ezáltal versében. ... a ráérzés csupán az alagsora annak a piramisnak, amit műalkotásnak nevezünk. Nem loboghat zászlóként annak címerében. ... ami engem illet, egyrészt elsősorban az élmények autentioltását hiányolom, másfelől pedig — ha lehet egyáltalán ilyesmiről beszélni — ezen élmények feldolgozását, értékelését. A tragikum helyébe ezért nemegyszer a tehetetlenség lép: a költő lázasan keres, kutat valamit a versben, hdsztériázik, nagy szavakat harsog, árnyakkal harcol... Ügy lenne jó, ha a vers a költő belső küzdelmeinek eredménye volna, nem pedig maga a harctér...” Petenaj első köteteinek versei szűk tematikai skálán mozognak, általában a természetből vett motívumók indítják azokat, s aztán e természeti díszletek között megjelenik benne az ember, az elveszített gyermekkorát és a kiteljesedett szerelmet kereső lírai hős. Kötetről kötetre változnak viszont Peteraj képei, metaforái, mélyek fokozatosan egyre kiélezettebbé válnak, s belső szerkezetükben is jelentős átalakuláson mennek keresztül. Képalkotó módszere a szürrealistákéhoz áll a legközelebb, s ezzel egy kissé sikerül elhajolnia a konkretestáktól. Egyik kritikusa, Albin Bagin találóan állapította meg róla, hogy amíg „Stacho és Ondrus a valóság megnevezésére törekszenek, Buzássy definiálni, Peteraj pedig »körülírni« akarja azt”. Ötödik verseskönyve, az 1973-ban megjelent Lipohrádok (a szójátékot talán Hánskastólynak lehetne fordítaná) etnikumának történelmi élményeiből ibletődik; népi és helytörténeti jellegű motívumok kerülnek versei középpontjába. A természetben létezés helyett a társadalomiban létezés lett Peteraj költészetének kiindulópontja. Ugyanez az alapállás jellemzi a költő legújabb kötetét, a címével Goethe és Bulgakov nyomán mintegy modem pokoljárást ígérő Faust i Margarétyt (Faust és Margaréták, 1981). Itt a városi környezet és a mindennapi élet apró-cseprő gondjainak megjelenése jelenti a motívumot Kamii Peteraj lírájában. KisantológiánknaJk a negyvenéves Stefan Morarvcdk a legidősebb költője, mintegy két évtizedes írói múlttal a háta mögött. Provokatív hangú kritikákkal, kíméletlen pamfletekkel és sajátos versértelmezéseklkel, az olyannyi izgalmas és extrém kísérletekkel tarkított fiatal szlovák költészetben is eredetinek, sajátosnak tűnő verseszmény felmutatásával indult a hatvanas évék második felében. Korai verseit — a Slávnosti baránkov (Kdsbárányok ünnepei, 1969) és az O vei’kéj zmyselnosti bielych öveitek (Fehér báránykák nagy érzékiségéről, 1970) című köteteiben — egyfajta pánerotizimis hatja át, a szexuális és erotikus motívumok csak úgy tóbzód- nak ezekben a szövegekben. Egyhelyütt a költő elmondja, hogy benne még a víz zúgása, a falevelek suhogása is a nemiség emócióit ébreszti fel. Morarvcdk még Stacho erotikáján is túltesz: a versírást nemi aktusként, megtermékenyítésként fogja fel, és Gottfried Bennre hivatkozik, aki szerint a szó a lélek fallosza, mellyel képes behatolni a létezés középé,be. Kilencéves hallgatás után jelentkezett a költő új köteteivel 1979-iben: Ceresnová hlad (Cseresznyeéhség), 1981-iben pedig Erosnicka (a cím lefordíthatatlan szójáték: Erósz nevének és a levelibékát jelenítő rosnickának az összevonása itt egy női név vagy egy erotikus vonzalmakat ébresztő lány képzeletét kelti) és Tichá domác.nost (Csendes háztartás) címmel adott ki verseskötetet. Moravéiík új a köteteiben is megőrizte verseinek pánerotizmusát, ám új témákkal 1154
