Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 11. szám - Tóth László: Öt szlovák költő

reken egy évtizedes hallgatás után kiadott Teraz a iné ostrovy (Most és más szigetek, 1981) című kötetének középpontjáhan is valahol az egyén—társadalom—világ háromszögelésben önmagát kereső Trisztánt, illetve az ő higgadtabb és filozofiiku- sabban szemlélődő leszármazottját látjuk viszont. Eddigi utolsó kötetében, amely a Pred premenou (Változás előtt, 1982) óimét viseli, a Trisztón-toönyvre emlékeztetve a költő iróniája, abszurd világlátása erősödött fel. Stnpika legsikerültebb munkái némely vonatkozásúikban a nyelvet vizsgálata tárgyául választó Tandori egyik-másik opuszára emlékeztethetik a magyar olvasót.

A hatvanas évek közepének és második felének szlovák lírájában alig ismerünk a Strpkáékónái meghatóbfo és előremutatóbb erőfeszítéseket, a szlovák költészetben addig ismeretlen Mraeszmény meghonosítására. A már többször idézett Ján Strasser azonban .^bizonyos mértékig egzotikus csoportnak” titulálta a Magányos futókat, a hatvanas években jelentkező Egyetemi csoport (Univerzátná sfcupina) különvéleményét tolmácsolva. E csoport költőit — Ján Strassert, FrantiSek Lapkát, Stefan Balákot, Miroslav Piust és a mára már ismeretlen nevű S'lávo Hagarát — nem egy közösen vallott és vállalt esztétikai program 'kötötte egybe, 'miként a Nagyszombati csoport tagjait vagy a Magányos futókat, inkább csak egyetemisták lóvén valameny- nyien — a közös életforma és önmaguk könnyebb elfogadtatásának vágya. A Mladá tvorba 1965. év.i 3. számában jelentkeztek először 'közösen, igaz, Strasser nélkül, aki a folyóirat ugyanezen évi 6—7. összevont számában csatlakozott a csoporthoz. S ő volt az, aki — legtavékenyeibb és leginkább elméleti hajlandóságú lévén közülük — a leghamarabb ki is vált a csoportból. Verseinél jóval sűrűbben megjelenő kritikád, elméleti jellegű megnyilatkozásai egy széleskörűen tájékozott, a 'különböző poétikák felé maximálisan nyitott gondolkodó formálódásáról tanúskodnak. Első kötetének amely Odriakanie (Elmondás) címmel 1968-ban jelent meg, takarékos szarvú, aprólékos gonddal kimunkált, rövid versedben a halál köré szerveződik a szövegek .minden lényeges mozzanata: a mozgást hordozó igék kerülése, a természet mint objektum és az ember mint szubjektum közti párhuzamok felmutatása, továbbá e szövegek metaforiikája, jelképrendszere, az idő- és térbeli síkok megtervezett, szinte ritmikus váltogatása stb. Ján Strasser tizenkét évi hallgatás után kiadott verseskötetei, — A Podmet (Alany, 1980) és a Denne (Naponta, 1981) — jelentős tematikai gazdagodásról tanúskodnak, s közeledésről valamiféle „új tárgyias- ság” felé. Ján Sfrasserrel ellentétben Frantisek Lapka első verseskönyive, a Stvanica (Hajtóvadászat, 1971) egyértelmű, s jogos elutasítással találkozott: sem anyaga, sem eszközei nem emelték a szürke átlagtermés fölé. Első kötetének kudarcát lassú belső érlelődés követte, de még a költő második és harmadik versesfcönyive, az 1976-os Jazera (A tó) és az 1978-as Zem na jazykxu (Föld a nyelvemen) sem hoz többet Lapka lázas önkeresésének egy-két ígéretes mozdulatánál. Az igaza fordulatot csupán a negyedik verseskötet, az 1980-ban megjelenít Orfeus na byovkli (Orpheusz a kerékpáron) hozta meg Lápka pályáján. E kötet legsikerültebb verseiben az antik kultúrát és napjaink civilizációját ütközteti a köl-tő, miközben kitűnő érzékkel mutat rá életünk abszurditásaira, filozófiai igényességű következtetései torz fintort, keserű mosolyt csalnak az olvasó arcára. Az epika nyugalmát tükröző, kimért hangú, pontos (sőt: kegyetlenül pontos) leírásai groteszk élethelyzetekről, jelenségekről tudósítanak. Ugyanez a megtalált hang és versbeszéd, ugyanez a megtalált szemlélet jellemzi Lapka Argowauty (Argonauták) címmel 1981-ben megjelent legújabb verseskötetét is.

Indulásával és törekvéseivel valahol a Magányos futók és az Egyetemi csoport között helyezkedik el az ugyancsak élénk kritikusi tevékenységgel is bizonyító Kamii Peteraj, aki 1945-ben született, s húszéves korában megjelent Sad Zimnych vtá- kov (Telelő madaraik ligete) című első kötetéért megkapta a Nemzetközi Pen Club díját. Ekkor meg a fconikreitisták elszánt tanítványa, s nem tud szabadulni Stacho és Ondrus költészetének vonzásköréből további köteteiben sem: 6as violy (A mélyhegedű ideje, 1967), Král’ovná noci (Az éjszaka királynője, 1968), Vychádzika s ve- cernicou (Séta az estlhajnalicsillaggal, 1969). Fentebb már utaltunk a metafora-isko1153