Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - Gyurácz Ferenc: Zeley László: A pillanat fogságában

keznek, szót ejtve olyan érdekességekről is, mint pl. egyes nagy természettudósok vallásosságának kérdése.

Az ötödik beszélgetéssel (Az ésszerűség ellentmondásai) indul az a kilenc beszélgetésből kialakuló témacsoport, amely a könyv kétharmadára terjed ki, s amelynek összekötő eleme a modern polgári mítoszok problematikája. A modern polgári gondolkodás remitologizáló tendenciájának gyökerei Nietzschéig, sőt, a német romantikáig kísérhetők nyomon. E tendencia huszadik századi alapjai részben a polgári társadalom ellentmondásaiban ragadhatok meg, részben azonban az ésszerűség ellentmondásaiban állnak. A felvilágosult racionalizmusnak az ész társadalomszervező és erkölcsnemesítő erejébe vetett hite csakúgy nem igazolódott, mint a szcien- tizmus illúziói. A tudományok és a racionalista filozófia sikertelensége az emberiség érzelmi és értékkultúrájának magasabb szintre emelésében — teret nyit az új mítoszok keletkezésének. Miként Fehér Márta mondja: „Korunk természet — és társadalomtudományos — alapvetően tehát racionális — beállítottsága súlyos érzelmi és értékkielégületlenséget hagy és termel naponta újra az emberekben”. Ezt azonban nem könnyen veszélyessé válható mítoszokkal (pl. fajmítosz) kell ellensúlyozni, hanem mindenekelőtt a társadalom „mélységesen és átfogóan demokratikus” megszervezésével, mert az érzelem- és értékszükségletek mítoszmentes kielégítése elsősorban társadalmi, s csak másodsorban elméleti probléma. Elismeri a vallások relatív alkalmasságát e szükségletek kielégítésére.

A hitről és a messianizmusról való beszélgetés első pillantásra a „mítosz-blokk”- ba nem illőnek tűnik, valójában azonban itt is a puszta racionalizmus elégtelenségéről van szó: ,;A legracionálisabb társadalmi cselekvés ideológiájához is kell a szimbólum, kell az érzelmileg lelkesítő elem, kell a kultusz” (Buda Béla). Másutt is szerepel az a gondolat, hogy 'mítosz helyett szimbólummá van szükségünk, a kettő közti határvonalat megvonni azonban igen nehéz. Hasonló a helyzet a hit fajtáival is; a könyv egyik legbelótóbb filozófusának, Lendvai L. Ferencnek egy mondatára — „Minden érteilimes emberi életet élő ember életének konstitutív elemeként tekintem a hitet.” — Ancsel Éva .azt válaszolja, hogy teoretikus érteiemfoen ez már messianizmus volna, tehát nem helyes. Éles vita alakul ki kettejük között. Lendvai szerint a marxizmus történetfelfogása teleologikus és bizonyos értelemben eszkatolo- giikus jellegű is, Ancsel viszont úgy véli, Marxék szerint a történelemnek nincs objektív teleológiájia. Nagyon fontos vita ez, de a beszélgetésben — talán a műsoridő vége miatt — nem nyert feloldást. Épp ezáltal vélt a könyv egyik legszebb, legizzóbb és továbbgondolásra késztető pillanatává.

Az ezt követő oldalakon a történetfilozófiai mítoszok szinte számtalan változata közül ismertetnek néhányat Spengler és Ortega eszméitől kezdve a két háború közti magyar nemzetkarakterológián át Teilhardig, sőt Cohn Bendithig és másokig. E témához kapcsolható a fasizmus lélektanáról, a fasiszta faj- és vezérmítosz alapjairól folytatott elemző beszélgetés, valamint a nyugati ifjúsági,-újbaloldali lázadás összetevőinek és jellegének elemzése. A Prométheusz új leláncolásában Zeley Hermann István segítségével a Prométheusz-mítosz és más görög mítoszok művészeti és tudományos „karrierjére” világít rá, megemlítve a koronként változó — mitizáló vagy szimbolisztikus — értelmezéseket. A pillanat fogságában címmel az „eltűnt idő” valóságának és mítoszának tárgyalását kapjuk, Az eltűnt isten mítosza című beszélgetésben pedig Ancsel Éva remek okfejtéssel tárja fel a „kozmikus magány” mítoszának tarthatatlanságát, mondván, hogy nem a kozmosz végtelen közönye tesz magányossá bennünk, hanem az ember elszigetelődése az emberek között. (Itt jegyzem meg, hogy egyes helyein ez a könyv is átvesz egy — már-már nevetséges módon ideológiai jelentőségűnek tartott — súlyos helyesírási hibát, a keresztény Isten nevének kis kezdőbetűvel írását. Isten: tulajdonnév, tehát nagy kezdőbetűvel írandó.) A modem miítoszolkait tárgyaló rész lezárása Az atomkorszak mitológiájanaik tömör összefoglalása, a tudományfejlődés mítoszaitól a mindennapi tudat mítoszvilágáig.

1111