Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 10. szám - Tallár Ferenc: A realizmuson túl és innen (tanulmány)
ható. Csak épp e történetben — a művet idézve — „a fölhasznáilhatóság csírája sem mutatható ki”. Az aműélkiképak: világos kronológiáiba rakható epizódjai nem egy lezáró, objektiv értedéin feltarfóztóithatatlam argumentációjának építőkövei, hanem újabb és újabb hasadékok, saeLlős megvilágosodások az epikai ív megtörő boltozatán. A mű lebegő, önálló életet élő nanrációjáhain pedig ezek az epizódok az életsors lehetőségeinek felnyitását, s ezzel egyúttal egy nyitott, több szálú befogadás lehetőségét teremtik meg. A „realista” és az „új” próza merev szembeállításán túlijíutoi, az „elbeszélő” hagyománynak ezeket a megújult lehetőségeit tudatosítani, ma már elérhetőnek és szükségesnek látszik. Mert élő irodalmunk csaik akkor lehet, ha a „másokban” — régi, rossz reflexekét követve — nem a kizáró ellentétet és ellenfelet, hanem az autonóm másakat ismerjük fel. A kocmimunilkáoió és a plurális szervezésmód formális követelménye így telhet csak meg taattalornmai, s szorullhalt perifériára a hatalmi szó. Jól tudom persze: van ebiben nem kevés utópia. Hiszen nem csak az irodalmi ágensek öntudatának kérdése ez. Az irodalom autonómiájának kérdése is. Annak kérdése, hogy lehet-e a másik más, s hogy lehetek-e én is az. Azaz ilehe- tünk-e egyáltalán. Hogy beszélgethessünk. 6. Jürgen Habermas: Die Universalitätsanspruch der Hermeneutik. In: Hermeneutik und Ideologiekritik. Suhrkamp, 1971. 84. o. 7. Habermas: id. mű, 100. o. 8. A műfaji-poétikai hierarchia fogalmát és e hierarchia változásait illetően Szilágyi Ákos tanulmányára támaszkodtam: Hanyatlás és kezdet a legújabb magyar Irodalomban. (Kézirat) 9. Habermas: Zu Rekonstrukton ... 170. o 10. Habermas: id. mű, 171. o. 10. Habermas: id. mű, 171. o. 11. Vö: Thomka Beáta: Narráció és reflexió. Újvidék, 1980. 10—15. o. 12. A modernizációs és a posztmodern értékek szembeállítását 111. a negatív modernizációt Illetően vö. Hankiss Elemér és kutatócsoportja tanulmányát: Hankiss Elemér—Manchin Róbert—Füstös László—Szakolczal Árpád: Folytonosság és szakadás. Értékszociológiai műhely. Szociológiai Kutatóintézet, 1982. Különösen 445—476. o. Rámutat ez a tanulmány arra is, hogy a modernizáció „fellegvárában”, az USA-ban a hagyományos értékek mindmáig elevenebb formában maradtak fenn és léteznek, mint a mai Magyarországon, és a posztmodern értékek felerősödése így ezekre alapulhatott. A posztmodern értékek nyugat-európai terjedését igazolja az amszterdami székhelyű, European Values Systems Study Group felmérése. Ismertetését Id.: Hogyan érzi magát Európa? Valóság. 1984/3. 1106 JEGYZETEK 1. A „tudást” Itt abban az értelemben használom, ahogy az Peter R. Berger és Thomas Luckmann tudásszociológia! művében szerepel. „Ebben az értelemben a tudás a társadalom alapvető dialektikájának középpontjában áll. Ez »programozza« azokat a csatornákat, melyekben az externalizáció objektív világot teremt. Ez objektiválja ezt a világot a nyelv segítségével és az egész Ismeretapparátust, mely a nyelven nyugszik. Ez azt jelenti, hogy ez a tudás csinál tárgyat ebből a világból, hogy valóságként lehessen felfogni. Ugyanez a tudás viszont a szocializáció során mint objektíve érvényes tudás internallzáló- dik. A társadalomra vonatkozó tudás ennek megfelelően a szó kettős értelmében megvalósulás: az objektivált társadalmi valóság megragadása, és egyúttal ugyanennek a valóságnak állandó létrehozása is.” Berger—Luckmann: Die gesellschaftliche Konstruktion der Wirklichkeit. Eine Theorie der Wissenssozi- ologle. S. Fischer Verlag, 1969. 70—71. o. 2. Berger—LUckmann: id. mű, 68. o. 3. Vö:, Berger—Luckmann, id. mű, 62—63. o. 4. Berger—Luckmann: Id. mű, 66. o. 5. Ez a megfogalmazás Habermasnak a „propoziclonálisan differenciált beszédről” adott leírásához kapcsolódott. Jürgen Habermas: Zur Rekonstruktion des Historischen Materialismus. Suhrkamp, 1967. 170. o.
