Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - Albert Mária: "Itthon vagyunk a helyünkön" - interjú Petró János karmesterrel, a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar főzeneigazgatójával

Milyen reményei vannak az utánpótlást illetően?

Sajnos ehben sem vagyunk az angol, vagy német együtteseik rokonai. Megpróbálom valahogy összefoglalni, miként függ össze a muzsikusképzés és az egészséges lokálpatriotizmus. Egy angol városban nem külön intézményként kezeltük a zenekart és a zeneiskolát. Ott az oktatás a zenekarba való helyeket célozza meg. Míg Magyar- országon az az éliv, hogy „az országnak nevéMinlk művészeket” és elhitetjük, hogy mindenkiből művész llesz. Szombathelyen annyi előrehaladás van, hogy a koncertmester és a zenekar vezető muzsikusai már a szakiskolában kinézik, hogy ki lesz majd jó az ő szólamukba. És ez az odakerülő fiatalnak is előnyös, mert Ismert közegbe lép, esetleg a (lakásügye is könnyebben megoldható, és a zenekar vezetőinek sem kell leküzdeni a hiú művész reményekből adódó csalódottságot és ellenállást. Én azt hiszem, hogy a magyar irodalom a két háború között nem jutott volna arra szerintem utolérhetetlen színvonalra, ha nem élt volna valamiféle gyümölcsöző lokálpatriotizmus. A ibaimibergi zenekar nem akar Frankfurtban vagy Nürnbergiben játszani, mert azok nagyabb városok. Igaz, ott más a kommunikáció, a ibambergiek nem érzik magukat vidiáíkinek! Azt kellene elérni^ hogy nálunk se legyen „vidék”. A szombathelyi zenekar nem akar Pestre költözni. Pest ugyanolyan messze van Szombathelytől, mint Szombathely a fővárostól, és a jó koncerttermünkben, a friss együttest sajnos ritkán hallgatják meg azok, akik ítélnek. Mi itthon vagyunk a helyünkön, a szombathelyi közönség előtt érezzük magunlka/t a legjobban, itt akarunk a kezdő zeneoktatástól a magas szánvonalú zenekari kultúráiig zeneéletet. Aztán, ha ehhez jön lemezfelvétel, külföldi turné, az szükséges „rossz”, ám ez tesz ismertté.

Egy évvel ezelőtt arról beszéltünk, hogy a zenekarnak szüksége lenne egy azonos erősségű társra, egy vegyeskarra. Ha idén elő akarják adni a székes- egyházban Händel Messiását, akkor ennek a kórusnak már együtt kellene lennie.

Sajnos, a jelenlegi gazdasági feltételek erre nem értek meg. A Messiást, sőt a tervezett, de meghiúsult operaesteket is egyesített Vas megyei kórusokkal képzeltem el. A Messiással kezdeni persze túlságosan nagy bátorság lett volna... Most tehát profi énekkart hívtunk ... bizonyos, hogy így Igényesebb lesz a ikonéért. Dehát én nagyon egyetértek a győriekkel, akik azt vallják, hogy a ibudaipestá Opera vendégjátékai hiába színvonalasak, az nem pótolja a helyben létrejövő előadások hangulatát, fűtöttségét. Az adaptáció, az csak adaptáció mariad. Most már rögeszmémmé válik, hogy egy város kulturális életét csak sajátmaga álltai llétrehozott művészi egyesületekkel szabad mérni. (Színház, zenekar, stb.). Szombathelyen harminc vagy száz színházi előadás van vendégszámházakkal, tulajdoniképpen teljesen mindegy. Az nem szombathelyi produkció, az olyan mint az idegenből hozott kenyér vagy a vendéglői koszt! 'Nem a saját bőrünkön érezzük a melegét. És hát mindig hangsúlyozom: hogy a művészek jelenléte egy városiban kisugárzó és meghatározó. Szebbé igyekeznek tenni életünket, nem csak magukért, hanem elsősorban másokért is. Tesznek önmaguk és mások gyönyörűségére.

1098