Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - Fitz Péter: Gulyás Kati és Lovas Ilona kiállítása Kőszegen

— az ellentmondás csak látszólagos, egyrészt a néző számára mindössze egy női alakról van szó, másrészt önmaga szerepel a művön, ami így önportré — a különféle testhelyzeteik együttes szerepeltetése a fotó eltérő idősíkjáma/k kivetítése. A mi ugyanakkor túllép a fotó közlési lehetőségein, dombormű, szinte emberi léptékű plasztikája van, anyaga pedig textil. A nagyméretű alkotás a textil új lehetőségeinek kitűnő megvalósulása.

Ezt a gondolatsort folytatta további munkáiban is, azzal a jelentős változással hogy az idő-jelenlét problémája egyre nagyobb szerepet kapott.

„Érzéseink, észleléseink múlttá válnak, nemcsak a tegnapiak, de a pillanattá ezelőttiek is. Csak annyira maradnak fenn, amennyire emléknyomot hagynak bennünk, térbeli egyidejűségben állnak, befolyásolják egymást — és őket az újonnar jöttek —, és minden korábbi mozzanat folyamatosan módosít az, ami utána következik.” — írta Gulyás Kati munkájának lényegéről.

1981- ben a 10. Lausanne-i Biennálén bemutatott munkája a „Kijárat”, ugyancsak az önlenyomat, a változó idősík koncepciójára épült. Hat, egyenként 270 cn magas vászon „falra” egy-egy félig nyitott ajtó képét vitte fel fotóeljárással. Az ajtók előtt saját lépő alakja, bemozdulva, négy fokozatban „lép ki” az ajtókon. A; utolsó ajtó már csukva. Mellette a falon „táblaképként” saját portréja. Puritán, ; fekete-fehér fotó és a vászon tiszta anyaghatásai egyesülnek a fázisádő megjeleni tésével.

1982- ben a belgiumi „Textilstruktúrák” című kiállításra készítette a „Jelképe: képmás” című művét. Itt a pillanat — az idő — rögzítése már nem csupán a jelen szegmentum megragadása, hanem a múlt idézete is. Két, egymás előtt kissé eltolv; lebegő tüllrétegre színes fotóvásznakat applikált. A hátsó síkon egy XVII. század flamand falikárpiton a görög mondabeli Ariadne éppen Theseusnak adja át a fonal gombolyagot. Az első síkon megismétlődik a jelenet, mai ruhába öltözve Gulyás Ariadne nyújtja a gombolyagot férjének, a szobrász Gulyás Gyula-Theseusnak. 1 mű idézet szinten, szinte összefoglalása a textilművészet történetének, és ugyanak kor utalás a jelenre is. A fonalgombolyag csak lenyomatában van jelen, nem mint ; textilművészet alapanyaga, ugyanakkor ironikus utalásként is érthető: vezérfonál - a textilművészet vezérfonala — a „nagyművészetek” labirintusában.

A „Textil Utópia” címmel 1982-ben megrendezett 7. Fal- és Tértextil Biennáléi II. díjat kapott az „Ablakok” című fotóvászon szekvenciája. Egy régi, lebontás élőt álló ház törött ablakainak fotólenyomatai szerepelnek a művön. Újdonság, hogy fotók kézzel utánaszínezettek. Egyszerre rideg dokumentumok és ugyanakkor nősz talgikus emlékművei is az elmúlónak.

A kőszegi kiállításon a tüll és a színezett fotólenyomat (félig takarás, áttetsző ség, valóság, leplezett lenyomatok) megoldásait fejlesztette tovább. A fotóvászonr portrékat, csoportképet másolt, majd a fekete-fehér fotókat kiszínezte. Az így elké szült képeket tüll-lepellel takarta le. A tüll félig átlátszósága, áttetszősége és rasz tér szerkezete megváltoztatta az alapkompozíció hangulatát és jelentését is. A portr

— festészeti műfaj! — átértelmeződik, sokkal általánosabb jelentésűvé válik, nem személyek kiléte a fontos. A fotó mellett a textil hangsúlyos szerephez jut, a kett kombinációjából születik a mű, melyet valóban nem egyszerű pontosan kategorizál ni. Következetes lépcsőfokként illeszkedik Gulyás eddigi munkásságába. A művés alkotás-ideája a képzőművészetben ismert módszer: gondolati kiindulóponthoz 1« resi meg a legjobban illeszkedő kifejezési formát. Nem pusztán az anyagból — esc tünkben a textilből —, kifejthető lehetőségeket kutatja, hanem elképzeléséhez ide mítja matériáját. A művek minden kétséget kizáróan a textil kifejezési lehetősége inek formai és technikai kitágítását reprezentálják.

Amit Gulyás Kati csinál, kétségkívül a textilművészet része. Ugyanakkor a mi vek célja már nem egyszerűen csak a dekorativitás, hanem gondolatok közlése i: formailag viszont ismert képző- és iparművészeti eljárásokat egyesít, és hoz léti technikailag is újat.

1090