Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - Dercsényi Dezső: Műemlékvédelmünk megújhodása (emlékirat II.)

tani a magyar Műemléki Topográfiát és kiadni Szentáványti Gyula magyar művészekről szóló lexikonét. Az elsőhöz ő maga fogott hozzá.

Gent hon tisztában volt azzal, hogy a műemlékeik topografikus feldolgozásának nagy múltja volt Magyarországon, már a nagy triász (Henszülmann, Ipolyi, Römer) is foglalkozott ezzel a feladattal. A két háború közt Hakler Antal kezdeményezte az egri topográfiát, de az előmunkálatokon túl nem jutott.

Miután a feladat óriási volt, Genthom megkísérelte előbb a kollektív munkát megszervezni, összehívta a szakma legjobbjait és kifejtette, a topográfiáihoz fel kell dolgozná az eddigi szakirodalmat, majd ennek ismeretében a helyszínen leírni az emlékeket. Előbb az elsőhöz kérte a segítségünket, hogy vállaljuk egy-egy folyóirat műemléki anyagának topográfiai, tehát helyrend! kácédulázását. Valamennyien vállaltunk egy-egy folyóiratot, attól félek, a többiek is úgy végezték, mint én: aligha szállítottak egyetlen cédulát .is.

Látva az eredménytelenséget, maga kezdte el a cédulázás robotmunkáját. A Magyarország művészeti emlékei három kötetes H. kiadásában erről így vall: Ki- céduláztam 7100 kötetet, folyóiratot, több ezer önkéntes munkatárssal leveleztem s közel 1500 helységet én jártam le. Így jött létre az ún. kistopográfia anyaga. Minden adatat egy — nevezzük így — törzslapra jegyzett fel, természetesen közölve eredetének irodalmi forrását. Ez utóbbit még akkor is kiírta, ha a tanulmányban az illető emléket csak említették. Aki kíváncsi e munka méreteire, az Országos Műemléki Felügyelőség könyvtárában megtekintheti az immenzus kéziratot, de a legépelt matéria is ugyanott rendelkezésre áll a kutatásmák.

Az egyéni utazgatás mellett külön felderítő utazásokat is szervezett. Az elsőt a Nyírségbe, amely szerinte teljesen terra incognita volt. Ezen részt vettem 1938 nyarán s számomra több szempontból is emlékezetes maradt, öten indultunk útnak, Genthon, Szentiványi, Lux Géza, Petrás István és én. Nyíregyházán bérelt autóval vágtunk neki a községek gyors átvizsgálásának s napomként 10—15 faluval is végeztünk.

Nekem már az út elején feltűnt: esténként Szentiványi Gyula bácsi kijelentette, a vacsora és az ital belefér a költségekbe, pedig mi a kiküldetési stb. költségeket megkaptuk. Az történt ugyanis, hogy a kiküldetések elszámolását szabályozó rendelet szerint, aki autót vehetett igénybe, 25 fillért számolhatott el kMométenenfcént, esetünkben tehát egy pengőt (Petrás a Magyar Filmiroda alkalmazottja volt). A bérautó pedig 25 fillérbe került kilométerenként.

A másik, már kellemetlenebb élményünk Tiszabezdéden ért bennünket. Rám, mint az újoncra hárult a kulcsok megszerzése. Ez a feladat különösen a református templomoknál ütközött nehézségbe, mert a nagytiszteletes úr rendszerint kint dolgozott a földjén, mint az eklézsia többi tagja. Ez volt a helyzet itt is, azzal súlyosbítva, hogy itt Genthon feljegyzése szerint egy remek gótikus kupának is kellett lennie, amelyet ő látni és leírni kívánt. Beültem az autóba, kikocsiztam a szőlőbe, behoztam a nagytiszteletest, de a templom előtt társaimmal már két csendőr foglalkozott. Természetesen én is közéjük kerültem s így vonultunk be Vásárosiraamlényiha a csendőrök laktanyájába, ahol kiderültek a következők.

Vámosatyán a faluban szép harangláb áll, amelyet belülről is meg szerettünk volna nézni, hiszen a gerendákra rendszerint azt is felvésték, kik és mikor készítették. A tiszteletes azonban vonakodott a kulcsokat ideadni nekem és amire nagyne- hezen meggyőztem, felikászálódott, Genthon elunta a várakozást, melegebb vidékre küldte. Ezek bizonyára kémek — volt a tiszteletes haragos véleménye, és értesítette a csendőrséget.

— Maguk határövezetben járnak, középületeket fényképeznek — volt az első vád. Középületen legfeljebb a Hangya-boltot lehetett érteni, de ezt sem fényképeztük, mikor megálltunk egy pohár italra.

Majd felhívta Budapestet, ahol a MOB-ban természetesen -igazoltak bennünket, de maradt a határövezet kérdése. Mivel nem akartunk hasonló helyzetbe kerülni, Szentiványi megkérdezte, mi tartozik a tilos területek közé?

1079