Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - Dercsényi Dezső: Műemlékvédelmünk megújhodása (emlékirat II.)

Az katonai titok — felélte a csendőrőnmester s ezzel a tárgyalások megszakadni látszottak. Végül is Gyula bácsi megtalálta a megoldást. Lassan tagolva felolvasta, hova szándékozunk menni és az őrmester fejbólintva, vagy fejét rázva jelezte, határzóna, tehát tilos terület, vagy mehetünk. Ügy emlékszem, ezért egy évig folyt ellenünk az eljárás. -Lehet, hogy a későbbiek során alkalmam nyílik hasonló történeteket elmesélni, amiből arra is következtethetnénk, mindig gyanús feladat volt a topográfiai munka.

Számomra azonban a nyírségi két hétnek volt kellemetlenebb élménye is. Az épületek előtt állva Genthon vagy Lux Géza pillanatok alatt megbecsülte a jelenlegi állapot építési korát. De Genthon ugyanúgy meghatározta a falképek, műtárgyak stílusát, készülési idejét is. Számomra ez idegen terület volt, ilyet az egyetemen nem tanultunk, és ez a gyakorlathiány nagyon lerontotta önbizalmamat. Hát még, amikor odahaza néhány hónap múlva az úton készült negatívokat kellett meghatározni. Gyakorta ugrottáim át Genthon szobájába, alki csalk ránézett és azonnal megmondta a helységet. Ilyen kevés megfigyelő és korhatározó képességgel, tárgyismerettel — úgy véltem — nem lehet ezen a területen nekem szép jövőt jósolni. (Később beleszoktam vagy tanultam.)

Ezeik a topográfiai feltáró utaík folytatódtak. 1939-ben Abaúj megye és Kassa került sorra. Itt a kassai dóm műkincseinek egy részét azon az éjszakán ellopták, miután Genthon listába vette azokat. Itt is hosszú ideig folyt ellene a vizsgálat. Ezen az úton nem vettem részt, mert Rómában voltam ösztöndíjjal.

Muraközt még a katonai közigazgatás alatt néztük át. Erdélyben már csak én jártam Petrás Istvánnal, Genthon már római igazgató volt. Itt csak engem akartak megverni, mert a székelyudvarhelyi centrális Szt. Szív kápolnát meglátva, bementem a fallal körülvett cinterembe s onnan kiabáltam kifelé:

— Gyere be Pista fényképezni, hiszen ez román.

Genthon egyébként kitűnő szemű művészettörténész volt, remek stiliszta, azon kevesek közé tartozott, aki a művészi esszét művelte, de rendkívüli szorgalommal is meg volt áldva. Reggel, alighogy megérkezett hivatalába, leült íróasztala mellé és elkezdte a felstószolt, kassírozott fényképeket leltározni. Valósággal fejét sem emelte fel, amíg a maga elé tűzött napi penzumot le nem tudta.

Egy társaságban olyan valakivel jöttem össze, aki a MOB-al szemben lakott.

— Ki az maguknál, aki megérkezik a hivatalba, leül az íróasztala elé és alszik? — kérdezte tőlem.

Lux Kálmán sokkal lobbanékonyabb természet volt. Kissé tótos akcentusával hamar megmondta a véleményét, ha valami nem tetszett neki. Nagy munkabírása évtizedek alatt kialakult szokásokkal párosult. Mint magánépítész megszokta, hogy otthon és pontban 12 óraikor ebédelt. Felikelt az értekezletről és elköszönt:

— Kihűl a leves, — mondotta, még ha magasabb állású partneriak is voltak ott.

Nemcsak intézte a hivatal műszaki ügyeit, tervezett, gyakorta kiszállt, hogy a

helyszínen irányítsa és ellenőrizze a munkát, pénzt is kezelt. Mikor első ízben jártam vele Székesfehérvárott az ásatásoknál, aláírta az útiszámlát és zsebéből kifizette.

A MOB-nak ez időben már százezer pengőn felül volt a javadalma az esztergomi külön hitel miatt. Ennek az összegnek a felhasználását Lux Kálmán nemcsak műszakilag megtervezte, elkészítette költségvetését, megállapodott a vállalkozóval, ellenőrizte, majd átvette a munkát, hanem fizetett is.

Természetesen voltaik helyszíni seigátőtáinsíaii. Esztergomot Várnai Dezső, Székes- fehérvárt Kiss Dezső művezette a helyszínen. Különösen Várnainak volt oroszlán- része abban, hogy Esztergom olyan lett, amilyen. A fehérvári bazilikánál nem merültek fel ilyen helyreállítási problémák, hiszen csak alapfalakat, vagy csak a helyüket találtuk, a kőtár épülete új volt.

Lux Kálmánt azonban elsősorban fölényes statikai tudása és merészsége miatt tiszteltem. Tőle hallottam a kecskeméti nagytemplom tornyának esetét. Kecskeméten a század elején földrengés pusztított, súlyosan sérült a templom és tornyát a műegyetemi szakértőik véleménye szerint jórészben le kellett volna bontani és újjáépí1080