Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 5. szám - Szántó Ágnes: "Itt állok a keresztútnál" - Lehetőségek és választások Henri Alain-Fournier Az ismeretlen birtok című regényében (tanulmány)

derű, nyugalom és fény áll szemben személyükben az önzéssel, az önfeladó gyönge- séggel, a lehetetlent hajszoló vágyakkal, a lélek örök zaklatottságával. Bizonyára nem véletlen, hogy Frantz mindig fogvacogtató, zimankós időben bukkan fel Meaulnes életében. Nyugtalanító titok, baljós sejtelmek lengik körül alakját; Meaulnes lehetetlenre vállalkozik, amikor mindkettőjüket bírni, szeretni akarja. Yvonne-t fel kell áldoznia, hogy hű maradhasson baráti fogadalmához. Ám ez az áldozat, s ez a hűség, szűnni nem akaró hajsza már egy másik motívum jelenlétére figyelmeztet bennünket.

A romantika elevenítette fel az eredetileg verses, középkori grál-történetet. E motívum Alain-Fournier regényébe is beleszövődik. Az újabb kori prózaregényekben „a grál (...) már nem annyira varázslat, mint inkább kalandok, próbatételek tárgya, az ún. hajsza (quéte) (...) célja” — olvashatjuk a Világirodalmi Lexikonban. Az ismeretlen birtokból nem hiányzik a varázslat sem. Meaulnes számára a különös kaland, a titokzatos ünnep a grál, valamennyi szereplőjével, minden apró részletével. Ezért folytatja a hajszát, ezt szeretné újból megtalálni, hz itt átélt örömöket újra megízlelni, s a benne akkor feltámadt érzést újracsiholni. De a grál-kastély- ba nincs visszatérés. Az egyszeri varázst soha többé nem élheti át. Ezért — s az elkövetett bűn miatt — nem érzi a megtalálás örömét, amikor Yvonne a felesége lesz. Neki a teljesség kellene, s ebbe beletartoznának a lebontott épületek, a hajók, a pónik éppúgy, mint a jegyespár, Frantz és Valentine boldogsága.

Az eredeti történetben Chrétien de Troyes Perceval vagy Le Conte du Graal című verses regényében az ifjú Percevalt azért taszítják ki a kastélyból, mert nem kérdezi meg a vérző lándzsa s a grál titkát, pedig kérdése a kastély urának szabadulást hozna a varázslat alól, tehát részvétlennek látszik. Alain-Fournier hőse sem mer kérdezni, s így ő is bűnössé válik: az ünnep viharos éjszakáján nem kérdezi meg Frantz-tól különös viselkedésének okát, majd jóval később Valentine-t is múltjának ismerete nélkül szereti. Az eredeti történetben az ünnepélyen körbehordott véres lándzsa a király magtalanságának, a boldogtalanságnak jelképe; itt hasonló funkcióban szerepel a vér: Frantz házassági kudarca miatt öngyilkosságot kísérel meg. Majd fejsebe felszakad, amikor Meaulnes-ért (s a térképért) verekszik a Sainte-Agathe-i diákokkal. A vér most már nem pusztán egyéni boldogtalanságát jelenti, hanem Augustin felelősségét is nyomatékosítja. Ekkor teszik le a barátság esküjét is. Meaulnes ezzel már többszörösen kötődik a grálhoz. És miként csak Perceval szabadíthatná meg a királyt, ugyanúgy köti Meaulnest is esküje és bűne a titokzatos birtok urához. Neki kell megszabadítania, boldogsághoz segítenie, ám az eredeti mesével ellentétben fizetnie kell ezért. Ott nem engedi a narrátor áldozatul dobni Percevalt, itt Yvonne halála az ár. Ö az engesztelő áldozat, Meaulnes-nak őt kell elveszítenie, hogy megtalálhassa és visszahozhassa a jegyeseket, s hogy bűnéért feloldozást nyerjen.

Mint minden nagy mű, Alain-Fournier könyve is megszólít minket. Nemcsak ifjúságot búcsúztató, szelíd panasza, mélabús rezignációja, de ismerősként állítanak meg a vonzások és lehetőségek, a vágyak és a realitás sorsfordító keresztútjai is. Melyik szereplő választott helyesen? Ki valósíthatta meg közülük teljesebben önmagát? Meaulnes. ö határozott a legszabadabban, ő ragaszkodott eszményeihez a legmakacsabbul, és — veszítette a legnagyobbat. A többiek? Merték sorsukat vállalni. Tanulságnak ez sem kevés.

472