Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 5. szám - Söptei István: Sugár Andor Sárvárról írt levelei

SÖPTEI ISTVÁN

„Még ici-picit néha fáj a talpunk, de mindenen vígan röhögünk”

SUGÁR ANDOR SÁRVÁRRÓL ÍRT LEVELEI

Ez évben lenne nyolcvan éves Sugár Andor, a fiatalon mártírhalált halt kommunista festőművész. Életének fő állomásai, művészeti tevékenysége kiállítási katalógusokból s az 1974-ben megjelent kismonográfiából ismertek.1 Letartóztatásának körülményeiről, az internálás nehéz heteiről, a remény és a reményvesztettség napjairól azonban ez ideig kevés szó esett. Ügy gondoljuk, hogy születésének nyolcvanadik évfordulója méltó alkalom lehet életrajzi adatainak kiegészítésére.

Megelőzően azonban talán nem lesz érdektelen címszerűen felidézni az elkötelezett festőművész életútjának fő állomásait:2

— Már tizennégy éves korában, nővérével együtt, látogatja a főváros háborúellenes rendezvényeit, a Galilei kör előadásait.

— A Tanácsköztársaság bukása után eltanácsolják a középiskolából.

— 1921-ben belép a Podolini Volkmann Artúr által vezetett rajz- és festőiskolába, ahol megismerkedett Dési Huber Istvánnal.

— 1924-ben nővérével (Sugár Stefániával) és sógorával (Dési Huber Istvánnal) Milánóba megy, ahol kapcsolatba kerül az olasz munkásmozgalommal.

— 1927-ben, hazatértük után, tagja lesz a Képzőművészek Űj Társaságának.

— 1928-ban agitatív illusztrációkat készít a KMP folyóirata, a 100% számára.

— 1932-ben bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalom „Montázs-cso- port”-jába.

— 1934-ben tagja lesz a Szocialista Képzőművészcsoportnak.

— Az ezt követő években rendszeresen kiállít a Csoport kollektív kiállításain.

— 1939-ben ismét csatlakozik az újjáalakult Szocialista Művészcsoporthoz.

— 1940-ben először hívják be munkaszolgálatra.

— 1942-ben részt vesz a „Szabadság és Nép” című kiállításon.

— 1943-ban ismét munkaszolgálatos az iszkaszentgyörgyi bauxitbányában.

— 1944-ben újra letartóztatják, Sárvárra viszik, ahonnan Auschwitzba deportálják.

Az eddigi életrajzi ismertetések itt befejeződnek. A kommunista festőművész Sárvárról írt levelei viszont, amelyeket 1981-ben özv. Dési Huber Istvánná ajándékozott múzeumunknak,3 újabb adatokat szolgáltatnak a tragikus sorsú, elkötelezett művész életének utolsó magyarországi napjaihoz.

Az életrajzi ismertetések szűkszavúan szólnak Sugár Andor 1944-es letartóztatásának körülményeiről. Bár írásos dokumentumok letartóztatásának időpontjáról nem állnak rendelkezésre, nővérének visszaemlékezése alapján hitelesen rekonstruálhatjuk az 1944 áprilisában történteket.

Mint jól tudjuk, Magyarország 1944. március 19-i német megszállása után a Sztójay-kormány egy sor megkülönböztető rendeletet fogadott el a zsidónak minősülő magyar állampolgárokkal szemben.4 E rendeletek értelmében a letartóztatási hullám április közepén tetőzött.5

A hivatalos magyar kormányszervek által, az elfogadott zsidótörvények értelmében került 1944 április közepén Sugár Andor a Gestapo svábhegyi Defenzív Osztályára. Letartóztatásának körülményeit Dési Huber Istvánná visszaemlékezése alapján az alábbiakban vázolhatjuk: Sugár Andor feleségét ment felkeresni apósa

473