Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - EMLÉKEZÉS HUSZÁRIK ZOLTÁNRA - "A mű megszüli az életet..." Ágh István és Császár István beszélgetése 1983. augusztus 18-án Huszárik Zoltánról (Lejegyezte Pete György)
mint a többi ember... Micsoda filmrendező az, aki olyan, mint a többi ember! Emlékszel, hogy amikor meghalt, együtt voltunk egyszer a Vadasz Presszóban ... A pincémők nem tudták, hogy Zoli kicsoda, de már régen járt ott, és érdeklődtek felőle. Amikor mondtuk, hogy meghalt, sírva fakadtak... Ez nem a filmrendezőnek szólt, hanem az embernek ... Annak a kedves embernek, aki bejárt oda. Olyan ohanme-ja volt, olyan kedves volt, hogy a nők őt nagyon szerették ... Ha megjelent valahol, akkor a társaságból minden valószínűség szerint beleszerethetett valaki. Zoli olyan volt. És talán amiatt is félve félt a nőktől, « mert mindig bonyodalmat akoztak neki. Állandóan valami érzelmi bonyodalomba gabalyodott. Érezte, hogy kisajátítják... hogy 'ki akarják sajátítani. Cs. I.: A szerelem persze 'kisajátítás is, de Zoli kapcsolatai más értelemben is zűrösek voltak. A vele kapcsolatba került nők, ritka kivételtől eltekintve, valami könnyen átverhető haszonállatot látták benne. Másrészt meg tipikusan az az ember volt, akit a nők meg akarnak menteni. Sokan imádják az ilyen nőket — én nem ilyen vagyok... Az ilyen nőktől reszketek, menekülök: engem ne akarjon megmenteni! Tudod, milyen a „megmentés”? Mintha egy idegorvos kezelne engem! Hát honnan van neki olyan embermodellje, aminek a mintájára akar engem formálni?.... A. I.: Nem hagyta magát úgyse megmenteni ... ö sohase volt szafcítós ember, de odavitte a dolgokat, hogy ne lehessen vele élni. Ettől viszont lelkiismeretfurda- ■lásai lettek, mert ő azért minden nőt, aki vele volt, tisztelt is ... emberként... Áttérve most már a nőkről általában az emberekre, ő mindenkit tiszteit valahogyan. Szeretetteljes ember volt... Rá is fizetett a szeretetére sokszor, mert ki lehetett használni. Bárki kihasználhatta, aki csak akarta. Például ahogy ő zsebre rakta a pénzt, az elárulta, hogy őt nem érdekli a pénz. Nem érdekelte az evés, az ivás és a cigaretta sem — pedig abba más, akinek éppen nincs pénze, és rá akarna gyújtani, belebolondul... Meg tudott lenni egyetlen szál cigarettával. Vagy anélkül is. Így volt az evéssel is. Pedig nagyon szépen tudott enni: élvezte az evést... De volt valami az evésében ... valami furcsa ... mintha valamit bepótolna ... mert majd úgyse eszik. Gyorsan evett, de élvezte, úgy éreztem... Tudta dicsérni. A Csologatóban a palacsintát ... négy adagot... meg a babgulyást ... Cs. I.: Azt mondjuk, nem érdekelte a pénz, nem érdekelte a cigaretta, nem érdekelte az evés — de nem jó kifejezés az, hogy nem érdekelte. Az átlagosnál jobban érdekelte, de npm akart kötődni... Érdekes, hogy a filmrendezők mást, mint amerikai cigarettát, nem szívnak. Zoli mindig vacak, olcsó cigarettákat szívott... Visszatérve Berettyóújfaluhoz, ott mi tréfálkozva arról beszélgettünk, hogy átvertük a világot... Te átverted a világot azzal, hogy filmrendező vagy, nekem meg elhiszik, hogy író vagyok ... Iránén akarok visszakanyarodni a gyermekkorához és a fiatalkorához. Ez a világ nekünk állandóan valamilyen álarcát mutatta — így aztán olyasféle kapaszkodóink, mint a stabil társadalmi rendszerekben élő embereknek, nekünk nem voltak. Innen van aztán az, amiről ma divatos szóval nagyon szereltnek beszélni: az „identitás hiánya”. Vagyishogy az ember én-azonossága hiányzik. Zolinak pontosan az én-azonossága volt meg, ez volt, amit őrzött. Egy csalóka világban, ahol Horthymak is megcsinálták zsírból a szobrát, meg Rákosinak is ... Akkoriban elégszer láthattam a kirakatban ... És itt állandóan úgy folyt a mi életünk, hogy ami ma igaz, az holnap nem igaz: holnap hazugság. Egy idő után összegeződnek az emberben az ilyen jellegű tapasztalatok; vagy az van, hogy ez az én-azonosság elvész, és akkor teljesen átadja magát a hullámzó világnak, egyik nap azt mondja, amit azon a napon kell, másik nap „önkritikát gyakorol”, elárulja apját-anyját-testvérét... ez sajnos a mi életünkben nem szólam, hogy „elárulja apját-anyját-testvérét”... Vagy egyszerűen fél a szavaktól. Fél kimondani dolgokat. Tehát az egyik lehetőség: hogy az ember lemond önmagáról ebben a furcsa, változó világban. A másik, ami Zoliban megvolt: hogy függetleníteni próbálja magát mindenfajta körülménytől... a szavaktól is ... Valóban úgy volt, hogy evés-ivás-ciga030
