Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 10. szám - SZENNTKUTHY MIKLÓS 75 ÉVES - Szentkuthy Miklós: Villanovai Tamás (1487-1555) (A Szent Orpheus breviáriuma IV., Véres Szamár című kötetének bevezető szentéletrajza)
sziseket burjánzó hagymázos kétségbeesésében a Szent Tizennégyről, mint a pogányák isteneiről. A szenttörténet aggályos pontosságához tartozik a következő. Miikor a mitológiai, thrák-hellón Orpheus elmesélte a maszk-őrző, alamizsnás, beléje halálosan szerelmes Luna-apácának, miket látott az Alvilágban, miképpen szerelmeskedtek Egyiptom, India, Mexikó, Mezopotámia, Arábia és Afrika istened, hullaméreg afrodiziá- kumától megmámorosodva, Hádesszel és Persephonéval élükön: Luna iközért- hetőleg olyan izgalomba jött, hogy az alvó (Orpheus a kimerültségtől álomba szen- derült!) elbeszélővel (Endymion...) — szerelemben találkozott. Orpheus, ébredése után, tudta mi történt vele az, álom és a szerelem karjaiban? nem tudta? — Orpheus mindezek után mesélte el apokaliptikus istenkáromlásait, mire? mire? az alamizsnás és maszkőrző Luna sorella csendben letérdelt és imádkozni kezdett „A Tizennégyhez” (áhítat, tisztaság, bűnbánat, hithűség, kegyelemkérés, ibolya-szemű Miserere beata angelica égszínkék szépségében) és mosolyogva rávette bolondos-bolond Orpheust is (ha nem is ért a História Sagrada de la Iglesiá-hoz...), szépen térdepeljen melléje. Térdepelt, csodálkozott, szeretett, — ő is kissé a „Tékozló Fiú” rongyaiban ékeskedett, Hamlet is volt, tudatlanul és akaratlanul jézusi Jó Pásztor is volt, — aztán az engesztelő ima végeztével, mint ahogy ezt épületes elbeszélése legkezdetén már „jelezte”: pénzt, pénzt, temérdek és határtalan pénzt kért a Villanova pénzeit őrző Limától, hogy ezeken a pénzeken hadat toborozzon és ezzel a haddal fogja elpusztítani, kiirtani Egyiptom, Hellász, India, Asszíria, Afrika, Arábia (...és ó jaj! ó jaj! a Sagrada Iglesia...) minden hazug istenét, ákik mindent csak agónia és orgia, halál és Luxuria „érdekében” teremtettek. Luna-apáca szerelmesebb volt a halál mindenhatóságánál, de ugyanakkor (tréfálva túlzunk) okosabb volt a felvilágosító Szentiéleknél, — ennélfogva?... Tudta, hogy szeretője bolond a javából, tehát a tallérok ezreit, tízezreit adta Orpheusznak: osztogassa minden szegény falvak jobbágyainak, parasztjainak, koldusainak, nyomorított szervuszának és szervuluszainak, ennélfogva szerelmes, szent Luna-apáca minden nyomorgó, éhező falu férfinépéhez előbb ment, mint maga Orpheus, az is- teneket-ölő hadjárat-hóbortjával és Luna elmondta a falvak aszalt-szilvára zsugorodott, ráncos zuzájú szegényeinek, hogy jön majd egy „szent bolond”, szómi fogja a tallérokat, hogy a zsugor-zúzás „proletárok” legyenek katonák, keljenek kozmikus harcra az embereket megcsaló, becsapó istenek ellen, — de a falvak szegényei ne törődjenek ezzel a holdkóros dumával! fogadják el Orpheus kezéből a rájuk-ömlő pénzt, éljenek a pénzből boldogan, vegyenek, egyenek, igyanak mindent, boldog-isten nagyobb dicsőségére! Mindez időkben Villanovai Tamás, Valencia püspöke remeteségében élt (Jézus nem-é negyven napig? — Márk 1, 12—13; Lukács 4, 1—2), de Tamásnak nem valá- nak kísértései, mint Jézusnak. Viszont Tamáshoz, hív papjaitól fantasztikus hírek érkeztek. Egyik hír: Spanyolország „minden nyomorgó falva” dúsgazdag lett Luna-apáca és egy „Orpheus” jóvoltából, Tamás püspök szegényeknek szánt vagyonából, de valami holdkóros „keresztes-hadjáratról” is bőven ömlik a pletyka. Másik hír: a valenciai püspöki palotából eltűnt V. Károly imádott édesanyjának, Örült Johannának, zálogba adott halotti maszkja (vagy mázolt koponya-relikrviáriuma?) Tamás püspök e kettős híradásra határozott. Elküldte hírhozó papjait: keressék meg a maszk- vagy koponya-őrző apácát, ha megtalálják, szólítsák fel az Űr foga- dalmas hölgyét, azonnal jelentkezzék nála a valenciai püspöki palotában. Ugyanakkor Tamás püspök abbahagyta jeramosi remeteségét és visszaköltözött palotájába, Valenciába. Az elküldött papok megtalálták a Johanna-ereklye őrizőjéit, aki meg is jelent Tamás püspök széke előtt és mindent, mindent elmondott Mea-kulpára, gyónásra és vezeklő pendtenciára két helyütt érzett szükséget. Az egyik: pokoli, égi, halálos örök- életes szerelme a bolond Orpheus iránt. A másik: hogy ez a „mitikus blaszfém-szent 903
