Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 10. szám - SZENNTKUTHY MIKLÓS 75 ÉVES - Szentkuthy Miklós: Villanovai Tamás (1487-1555) (A Szent Orpheus breviáriuma IV., Véres Szamár című kötetének bevezető szentéletrajza)

diké szájába, fülébe, orrlyukaiba, minden befogadó csészéjébe oltotta, gyújtotta, Ho­negger hangszerei gyújtogatják így hasábról hasábra a máglyát Johanna teste alatt. És Euridiké után minden halott nőre, nőbe, amint tetemeiket Kháron bárkájából részeg hering-halász a partra kidobálta. Persephoné „szent istennő” kéjdühödött kanca volt, farát kínálta Achillesnek, Hióbnak, Jeremiásnak, akik az Énekek Énekét gajdolták, holtan és csimpolyára, kocs­manótákkal is antifónázva. És Orpheus most megtudta és látta, hogy minden isten csak a halált és a vele ikerbe fonódott vak-vakító kéjt akarta: egyiptomi Izisz a cédrussá, ciprussá, legyezőpálmává változott halott Dafné ágai­val, gyümölcseivel, rügyeivel, szemérempuha kérgeivel és gyökereivel üzekedett, de a Tejút is méhe falának csiklandó freskója volt, az ég minden csillaga, hóharmat spirálköde: kacagó hullasperma, cári balett, Degas-balett, pete-tánc. India minden istene (Maha-Guignol! Déva-Disco!) a halott Buddhával találko­zott, — izzadt luxuria-ravatalukon károgva röhögték: hahaha! Kéj király Buddha de jól becsapta odafent a Földön a ohristo-csámpás nirvána-szenteket! Máyák, tolrtékek, aztékok, inkák fallusz-falánk, tetem-totem istenei és zsákmá­nyai: gyönyörre zabálták Bustprinzip zúzájukat, goce carnal bendőjüket spanyol ka­tonákkal és hittérítőkkel. A Buddhó-foanida őserdőkben blaszfemált és infamált; — a máya istencsürhe az Alvilág tengerében csontváz-bordás hajóroncsok között (Ko­lumbusz makáber-kadáver karrikatúrája) kulcsolódott, lucskolódott haláltaknyos csi­ga-ölelésbe. Asszíria hulla-éhes, delicia-édes istenei sem hiányoztak az Orpheus szeme elé táruló színpadon: ők a Szibillákkal párosultak, — a Hazugság Halottainak testnél kéjesebb képlékeny kísérleteivel! Jgazság? Hahaha! Jóslás? Hihihi! — hullák, ha­lottak, hadova és hamvveder, hamuka és hymenhüvely! Ez van! Ezt szeressük! Nász­terepük: ama híres elsüllyedt világrész, Atlantisz! Atlantisz! — itt van, itt van, a csalókat is túllcsaló, dögfaló istenek Alvilágában! Hádesz lopta aranyfékete házába a paradicsomi szigetet. Afrika kéjhiéna istenei akasztott emberek tetemeit festették pojáca-tarkára, papa­gáj-kurvára; — mert ezek az istenek nem tudnak színes maszkok nélkül élni, de aztán ha az akasztófáról csurgó Giacomatti-dögök istenmaszatosra vannak maszkí­rozva: jöhetsz lethális, öngyilkos, de Főnix libidó! A távolban (perspektíva az Alvilágban: pikántos kis optika ez, nemdebár?), a távolban ezeregyéji fényekben, perzsa miniatúrák kódex-tollazatában — Allah űzi szerelmi játékait kókler kan-kubinájávail, Mohameddel. Időnként lovagi, trubadúr és chevaleresque udvariassággal egy-egy huri-hullát kínálnak egymásnak Korán gaval­lérjai ; — lábaik tárt A-betűjéből mintha az a halakkal teli hálózsák, puffadt zacskó harangoznék, melyet egy csodálatos halászat alkalmával húztak ki a „tengerből” csodálatos halászok. De Orpheus még szebbet is tudott mesélni szűzleány Luna-iapácánalk, örült Janka maszk-kurátorának, Tamás püspök nevében a legpazarabb alamizsnák osz­togató jának, aki legszebb ifjú Orpheus „meztelen” elbeszélése közben áhítattal, lí­ra-lázzal, mindent mindenhol simogató mozdulatokkal — akár a szellő egy lomb minden levele köré, alá, bedé, fölé furakodwa, — simult, olvadt az Elbeszélő testébe, leikébe, pecsétviaszként csepegő kéjseb szavába. Ultima Blasphemia. Aki tán hallaná, aki tán olvasná: tizennégyszer imádkozza el szenitáldozás előtti tisztaságban a segítő és megszentelő kegyelem kettős katolikus birtokában a Krédóit, Pátert, Ávét és Angeluszt! Az a „még szebb”, amit Orpheus mesélt Lunának, ez volt: a középkori hívek Tizennégy Segítő Szentje minden éjjel elhagyta tarragóniai templomát, tizennégy gyönyörű, göndör-gótikus szoborfülkéjét, majd a templom kapuját kulccsal, lakat­tal bezárták, se pap, se hívő a templomba be nem léphetett, hogy felfedezze a „meg­vakult” üres szobortartó kagylókat és? És? Bolond Orpheus ugyanolyan gyalázatosságokat állított undorító apokalip­902

Next

/
Thumbnails
Contents